1944. október 15. - A Horthy-korszak vége
A sikertelen kiugrási kísérlet a kortársak szemével
Nyári Gábor - György Sándor
Magyarország 1944. augusztus 27-én vált hadszíntérré, ekkor érték el az első szovjet csapatok az akkori határokat. A pár nappal korábbi román átállás nagyban felgyorsította mind a hadi, mind a politikai eseményeket, Horthynak pedig lépnie kellett. Az egyre szűkebb mozgástérrel rendelkező kormányzó október 15-re szervezte a kiugrási kísérletet, amely azonban rövid időn belül kudarcba fulladt, az elrabolt fiával zsarolt Horthyt lemondatták, és október 16-án Szálasi Ferenc átvette a hatalmat. Ezzel véget ért a Horthy-korszak. A háború utolsó szakaszában az ország egyik részét a németek és a nyilasok, a másikat a szovjetek tartották uralmuk alatt. Lezajlottak a halálmenetek, nők százezreit erőszakolták meg, Budapest pedig történelmének legkeményebb ostromát élte át. Két embertelen diktatúra harcolt egymással egy túlélni akaró ország területén. Ezek voltak a XX. századi magyar történelem legsötétebb órái.
Német királytigris harckocsi a Budai Várban, 1944 októberében
Mai posztunkban az október 15-i kiugrási kísérletet mutatjuk be az események aktív és passzív szereplőinek szemszögéből. Horthy Miklós és Lakatos Géza miniszterelnök visszaemlékezései a sikertelen kiugrási kísérlet politikai oldalát írják le, Radnóti Miklós felesége, Gyarmati Fanni Naplója az utca emberének szemszögéből mutatja be a sorsdöntő órák kezdeti reményeit és a kudarc utáni félelmet, Ráth András huszárhadnagy visszaemlékezése pedig a proklamációt követő kaotikus órákat mutatja be a frontharcos szemszögéből.