Szombat esti rémálom - A nagyrévi angyalcsinálók

Domján Dániel Ferenc

 

"A bírói asztal előtt idős asszony áll. Falusi asszony fekete ruhában, jómódúan, nagyon ízlésesen öltözve, két kezét összeteszi, mint a templomban az Úrasztala előtt. Első pillantásra egy kedves nagyanya, akivel olyan kellemes otthon a maga környezetében találkozni és aki találó és talpraesett szívességgel szokta az idegent fogadni. [...]

Ma minden szem idefordult. Ez a terem ma a magyar életnek valami szörnyű titkos mélységeit fedi föl.

Ez az asszony azzal a váddal áll a bírák előtt, hogy légypapírból kifőzött méreggel megölte kilenc évvel ezelőtt az édesanyját, pár év mulva a férjét, aztán az ágyasát."

(Móricz Zsigmond: Tiszazugi méregkeverők, Nyugat, 1930. 3. szám)

1929 augusztusában az országos lapok  Nagyrév községről cikkeztek, ugyanis szörnyű gyilkosságsorozatra derült fény. A tiszazugi asszonyok hosszú éveken, sőt évtizedeken keresztül mérgezték meg hozzátartozóikat, szeretőiket, a csecsemőket. Az ügy központjában Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsanna, nagyrévi bába állt, aki a vádirat szerint a nagyrévi asszonyok számára árulta az általa készített arzénes vizet, amivel a gyilkosságokat elkövették. Móricz Zsigmond a Nyugatban így írt a bábaasszony nagy "felfedezéséről":

"Történt, hogy a faluban a bábaasszony beteg mellett ült. A beteget nagyon lepték a legyek. «Jaj, nem győzzük lélekkel, - panaszkodtak, - bár a jóisten segítene rajta, hogy lepik a legyek szegény beteget.» «Majd én segítek rajta.» Hozatott a boltból légypapírt, s tányérokba áztatta a halálfejes sárga papírt s körülrakta vele a beteget. De a legyek csak lepték a beteget:

Kávét kért s jó cukros, tejes kávét öntött a papírra, akkor majd nem jönnek a legyek.

Ahogy elfordultak, a kis cica odament s megitta a kávét. Addig, addig beszélgettek, a cica elkezdett sírni.

«Mi baja a macskának, mi baja a macskának?» - Megdöglött.

A bábának feltünt a kis macska halála. Hazament s a szobában a tányérról kiöntötte a legyeket a ház előtt.Egy kis csirke odajött, megette a legyeket. Megette a kis tarka csirke s nemsokára elkezdett szédelegni. Azután megdöglött.

Ez már szeget ütött a bába fejébe.

Leöntötte a tányérokról a légyvizet s beletöltötte a kis kutya szájába. A kutya is megdöglött tőle.

- Hisz ez nagyszerű, - mondta a boszorkány, - ez jó, ez kell. Csinált ilyen légyvizet, visszament a beteghez, beadta neki: az is megdöglött.

A család megsiratta, meggyászolta s örültek, hogy a jóisten így segített rajtuk.Most már a bába egy zseniális találmány birtokában élet-halál urának érezte magát."

csendorok.jpg

Nagyrévi asszonyok csendőrök "gyűrűjében"

1929. júniusában névtelen levél érkezett a helyi lap szerkesztőségébe, miszerint Nagyréven mérgezéses gyilkosság történt. Az ügy kivizsgálása érdekében Zsoldos József csendőr tiszthelyettes a helyszínen kérdezgetett utána az eseményeknek, azonban hamarosan kiderült, hogy nem elszórt, különálló gyilkosságokról van szó. Július 15-én a szálak felgöngyölítése végett a faluba kiköltözött a csendőrség. A bábaasszonyt nem tudták kihallgatni és letartóztatni, ugyanis öngyilkos lett. Gyúna Józsefné az Angyalcsinálók című dokumentumfilmben így emlékszik erre vissza:

"Aztán mikor már úgy volt, hogy mennek a Zsuzsi néniért, mink meg rohantunk a csendőrök után. Elfordultak a sarkon, de a Zsuzsi néni leste őket. És akkor a kútnál volt elkészítve a méreg neki, úgyhogy olyan erős méreg volt, hogy mire odaértek, ott volt meghalva a kútnál. Aztán nem tudták elvinni, csak a temetőbe."

A bábán kívül további három asszony lett öngyilkos a per előtt. A vád alá vont asszonyok, miután megtudták, hogy az arzén több évig kimutatható a halott szervezetből, nem tagadták tettüket. Júliusban 17 asszony kihallgatását rendelték el, ezzel egy időben megkezdődött Nagyréven az elhunytak exhumálása is.

A nagyrévi sírásó hatósági utasításra nyitja fel újra a sírokat

Az exhumált holttesteket boncolásnak vetették alá, majd vérvizsgálatot végeztek Budapesten. Az eredmények megdöbbentőek voltak, több elhunyt vérében is akár tíz ember megmérgezésére elegendő arzénmennyiséget fedeztek fel. A Nagyrév és Tiszakürt temetőiben elvégzett exhumálások nyomán 162 arzénnel meggyilkolt ember tetemére bukkantak. Augusztus és október között a csendőrök 77 esetben tettek feljelentést, majd elhagyták a falut. A gyilkosságsorozat olyan mértékű volt, hogy attól a hatóságok is megrettentek. Egy nagy per helyett több kisebbet tartottak, szerették volna elérni, hogy ne legyen országos botrány az esetekből.

Csendőrök őrzik a tiszakürti hullaházat

1929 decembere és 1931 novembere között 12 tárgyalásra került sor, a vádlottak padján 28-an ültek - köztük ketten férfiak - akikre mintegy 162 szándékos gyilkosságot tudtak rábizonyítani. Összesen hat főt ítéltek halálra (három elítéltet felakasztottak, a másik három büntetése pedig módosult: egyiküket felmentették, másik kettő büntetését életfogytiglanra változtatták), nyolc főt életfogytiglanra bűntettek, a többi vádlott 5-10 év közötti elzárást kapott.

kepes_het1929_12_29.png

A per teljesen lerombolta a "vidéki Magyarországról" kialakult naiv képet. A gyilkosságok olyan méreteket öltöttek, hogy a csendőrség leállította a nyomozást, így az elhunytak pontos számát valószínűleg sosem fogjuk megtudni. Azzal kapcsolatban, hogy a gyilkosságok mennyire titokban zajlottak, az egyik vádlott így fogalmazott:


"Méltóságos elnök úr, ezek a mérgezések úgy voltak, a mi kis falunkban, mint mikor a libákat kihajtják legelni; tud róla az egész falu. Nincs Nagyréven egy asszony sem, aki ne tudta volna, hogy amikor Fazekasné valahol megjelent, ez biztos halált jelentett. A mérgezés által elhaltak hozzátartozói mind tudtak a mérgezésről.

(forrás: http://www.mediakutato.hu/cikk/2014_03_osz/01_arzen_tiszazug.pdf)

Az ügyben a legérdekesebb kérdés az indíték. Az asszonyok között elterjedt a "jelszó": mit kínlódsz vele? Sok, a háborúból hazaérkezett, sérült katona terhet jelentett a családnak hazaérkezése után.

"Vége lett a háborúnak, hazajött egy vak katona. A felesége gyűlölettel fogadta, mert már mást szeretett. S megmaradt az ura házsártos rossz természete... Azt mondja a bába: «Mit kínlódsz vele».

Beadták borban az orvosságot, az ember gyomorbajt kapott. Orvost hívattak, az megvizsgálta, orvosságot rendelt. Megcsináltatták. Éccakára a bába mézes pálinkát csinált, hogy jobban aludjon, belekeverték az arzént, reggelre a beteg kész volt. [...]

De a bába azokon az asszonyokon is "segített", akik nem bírták elviselni férjük természetét.

"...és sok a rossz férfi. Részeges, goromba, rokkant, szoknyakergető. Jött a bába: «Mit kínlódsz vele»."

A legtöbb mérgezett azonban csecsemő volt. A szegénységben sajnos a születésszabályozásnak ezt a módját választották.

"Gyerekáldás fenyegetett. A háború után a kiéhezett világot áradattal környékezte a jövő ivadék: jött a bába, «mit kínlódsz vele». S az életeket hajnal előtt az éjféli sötétbe vezette."
(Móricz Zsigmond: Tiszazugi méregkeverők)

Séta a szolnoki fogház udvarán