A nem létező vita Teleki Pál haláláról

Egy tudományos vita hiányának hatása a közoktatásra

Illik Péter

Teleki Pál halálának rejtélyes körülményei alkalmasak lennének arra, hogy a források és a szakértői álláspontok bevonásával a diákok egymás között vitát kezdeményezve kialakíthassák saját álláspontjukat. Azonban igen nehéz úgy középiskolai szinten vitát kezdeményezni, hogy valódi párbeszéd a kutatók között sincs, illetve középiskolai szinten még igény sem jelentkezik a vitára, tekintettel arra, hogy a középiskolai tankönyvekbe kizárólag a kanonizált álláspont, Teleki öngyilkossága került be.

Öngyilkosság és gyilkosság párti szekértáborok vannak, amelyek évtizedek óta ugyanazokat a – vélt vagy valós – érveket hangoztatják, figyelmen kívül hagyva azokat a tényeket és elméleteket, amelyek nem férnek bele nézeteikbe. Teleki halála így egyfajta „igazság-játszma” lett a két oldal között. A tudomány mellett a közoktatást is veszteség éri ezzel, mivel Teleki halálának tanítása nem pusztán a miniszterelnök haláláról szól, hanem lehetőséget nyújtana a vitakészség, pro és contra érvelés fejlesztésére, illetve az orvosi, grafológiai, politikatörténeti etc. szempontok vizsgálatán keresztül az egész Horthy-korszakba betekintést engedne.

12922342_10206606525350254_366171023_o.jpg

Ami még mindenképpen érdekes, hogy a kutatók többsége betagozódott valamelyik szekértáborba, így az eltelt 75 évben a mindkét nézetben kételkedők nem kaptak hangot, véleményüket mindkét csoport egyszerűen ignorálta, hiszen ezek egyik elméletbe sem fértek bele. Talán éppen emiatt lehet az, hogy nagyon kevés az olyan szakképzett kutató, aki ezt a „harmadik oldalt” képviseli. Amikor Nyári Gábor történész – aki 2015-ben megjelent A Sándor-palotától a ravatalig[1]című munkájában egyik elmélet mellett sem foglalt egyértelműen állást – számos kérdést feltett ennek kapcsán, érdemi válaszokat sehonnan sem kapott. Alap pedig lenne a vitára, hiszen azt a neves öngyilkosság-párti kutatók, többek között a 2005-ös Teleki monográfia[2] szerzője, Ablonczy Balázs is elismeri, hogy ha új bizonyítékok kerülnének elő, kész lenne megváltoztatni álláspontját.[3]

Ugyancsak problémás, hogy a kutatók általában külön kezelik Teleki kétéves miniszterelnöki tevékenységét és halálát, illetve csak politikája kudarcaként említik a kormányfő öngyilkosságát/megölését, de az apró részletekre nem térnek ki.

Jelen írás öt részre tagolódva elemzi a Teleki halála körüli vita hiányának problémáit: 1. Az öngyilkosság elmélete; 2. A gyilkosság elmélete; 3. A táborok közötti vita lehetősége és hiánya; 4. 1941. április 3. jelentősége; 5. Milyen lehetőségek vannak a közoktatásban a Teleki-vita középiskolai „hasznosításra”?

Az öngyilkosság elmélete

A történészek többsége az öngyilkosság elméletét fogadja el, a szakmunkákban, egyetemi jegyzetekben, előadásokban szinte kivétel nélkül Teleki öngyilkosságát tényként említik, de érdemi magyarázat nélkül. Sem a Horthy-korszakban, sem a Rákosi- és Kádár-korszakban nem lehetett kellően foglalkozni Telekivel. Az igazi „enyhülést” ebben a kérdésben is a ’80-as évek hozta el, amikor megjelentek az első olyan munkák,[4] amelyek kétségbe vonták Teleki öngyilkosságát. Ekkor történész vonalról elsősorban Tilkovszky Loránt „szállt harcba”, akinek több tanulmányt követően 1989-ben jelent meg kötete, amelyben az öngyilkosságot igyekszik bizonyítani.[5] Napjainkban pedig Ablonczy Balázs az, aki több alkalommal is felszólalt az öngyilkosság elmélete mellett.[6]

Az öngyilkosság elméletnek legfontosabb alapjai a következők:

  • Teleki Horthynak írt búcsúlevelei;
  • Az orvosi jelentés, amely megállapította az öngyilkosságot;
  • A halál időpontjában senki sem látott senkit bemenni Telekihez a Sándor-palotába;
  • A hivatalos propaganda mindvégig Teleki öngyilkosságát hangoztatta;
  • Teleki közvetlen családja mindvégig az öngyilkosságot fogadta el;
  • Teleki Barcza György táviratából ekkor értesült arról, hogy amennyiben Magyarország részt vesz a Jugoszlávia elleni katonai akcióban, brit hadüzenettel kell számolnia;
  • A kialakult helyzet Teleki semlegességi politikájának végét jelentette;
  • Teleki személyisége alapján hajlamos volt a depresszióra és az öngyilkosságra.

pestihirlap_1941_04_pages28-28-page-0.jpgA Pesti Hírlap 1941. április 4-i számának gyászkertes címoldala
Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

A gyilkosság elmélete

Érdekes módon bár a történettudomány mindig az öngyilkosságot fogadta el, érdemben csak az után kezdtek el egyes történészek külön Teleki halálával foglalkozni, hogy megerősödtek a gyilkosság-pártiak – bár ettől még igazi vita nem indult. Zakar András volt az, aki kutatni kezdett Teleki halála után. Mindszenty egykori titkára – akit a hercegprímás elleni perben el is ítéltek – az 1970-es években kezdte el felkutatni az egykori tanúkat, akik valamilyen adattal szolgálhattak a tragikus éjszakáról. Munkájának hibája, hogy mellőzte a forráskritikát és a történészi látásmódot – bár mentségére szóljon, hogy nem volt semmilyen „szakképesítése” –, ami miatt sokan támadták, háttérbe szorítva ezzel kutatásának komoly eredményeit. Olyan személyekkel készített interjút, akik korábban teljesen elkerülték a kutatók figyelmét, és igen fontos adatokkal szolgálhattak. Nagyrészt Zakar munkáját követően gyorsultak fel az események, a rendszerváltás óta pedig egyre többen kezdik el kutatni Teleki halálát. Sajnálatos módon az önjelölt kutatók többsége már közel sem végzett olyan alapos munkát, mint Zakar, sokan pedig csak szenzációhajhász módon, nyilvánvalóan kitalált történeteket dobtak a köztudatba. Több ilyen lehetetlen történetet tartalmazott például Stoffán György újságíró „Én öltem meg Teleki Pált” című munkája.[7] Az öngyilkosság-pártiak közül az új évezredben Pusztaszeri László és Csapodi Csaba voltak azok, akik komoly történeti kutatásokat folytattak. Előbbi Zakar könyvét szerkesztette át és egészítette ki szakmai szempontból,[8] utóbbi a búcsúleveleket tette meg vizsgálata tárgyává.[9] Ugyanakkor a történésztársadalomban egyik munka hatására sem indultak meg komolyabb viták.

A gyilkosság elméletének legfontosabb alapjai a következők:

  • Teleki hívő katolikus emberként nem lehetett öngyilkos;
  • Teleki a halála előtti este meggyónt és reggel szentáldozásra készült;
  • A búcsúlevelek stílusa idegen volt Telekitől;
  • Az öngyilkosságot megállapító orvosi jelentés számtalan ponton hibás;
  • A halálesetnek számtalan furcsa körülménye volt, amelyek öngyilkossággal nem megmagyarázhatóak;
  • Több tanú számolt be „különös eseményekről”, amelyek egy része valóban érdemes a további vizsgálatokra;
  • Teleki személyisége és mély hite alapján nem lehetett öngyilkos.

 

A táborok közötti vita lehetősége és hiánya

Amikor Zakar munkássága napvilágot látott, úgy tűnt, hogy lehetőség lesz a komolyabb vitára. A História folyóirat két számában részletesen foglalkozott Teleki halálával[10] – teret engedve Zakarnak is –, de vita végül nem alakult ki, azóta pedig a szekértáborok elbeszélnek egymás mellett. De miért is olyan fontos kérdés Teleki halála, és melyek azok a pontok, amelyek miatt kialakulhatna komoly szakmai vita?

Telekinek második miniszterelnöksége idején (1939. február 16.–1941. április 3.) két fő célkitűzése volt: Magyarország függetlenségének megőrzése, valamint a békés területi revíziók folytatása. Fontos kérdés, hogy mennyire kellett komolyan venni az 1938. évi Anschluss után egy Magyarország elleni német támadás lehetőségét. Azok, akik Teleki halálát öngyilkosságnak tartják, általában a német nyomást is enyhébbnek érzik, mert így elkerülhető annak feltevése, hogy a Teleki megölése valós német érdek lett volna. Ugyanakkor az mára bizonyítható, hogy a Harmadik Birodalom ellenségként tekintett Telekire, ezt diplomáciai jelentések is alátámasztják,[11] valamint Halder vezérkari főnök naplójából tudható, hogy a Wehrmacht már 1940 tavaszán Magyarország megszállására készült.[12] Teleki 1941 tavaszára került nehéz helyzetbe, amikor a kiéleződő jugoszláv-konfliktusban Németországnak szüksége volt a magyar félre a délszláv állam elleni katonai akcióhoz (ráadásul Magyarország 1940 decemberében kötött barátsági szerződést Jugoszláviával). Teleki tudta, hogy amennyiben Magyarország részt vesz ebben a konfliktusban, belekeveredik a világháborúba, Teleki pedig előre látta, hogy ezt a németek el fogják veszíteni.[13] Teleki a végsőkig kitartott a magyar semlegesség mellett, de míg kormánya többsége támogatta törekvéseit, a magyar katonai vezetés a németek felé húzódott.

Így ér el a történet 1941. április 2-ra, a magyar történelem egyik legellentmondásosabb napjára, amelyet monográfiájában Nyári igyekezett rekonstruálni.[14] Ugyanígy ő az, aki azzal a nem titkolt szándékkal, hogy vitát gerjesszen, számos szempontból, szakértők bevonásával, de végkövetkezetést le nem vonva elemezte Teleki halálának körülményeit.[15] Itt Nyári összeszedte azokat a pontokat is, amelyek túllépve az évtizedek óta hangoztatott érveken, új alapokra helyezhetnének egy szakmai vitát. Feltette a kérdést, hogy egyáltalán érdekében állt-e a németeknek megölni a magyar miniszterelnököt? (Kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy ha megölni nem is, de a hatalomból eltávolítani igen.) Véleménye szerint ugyan elfogyott Teleki körül Magyarországon a levegő, és nem tudta volna itthonról folytatni addigi semlegességi politikáját, azonban felvetődik a kérdés, hogy miért nem távozott az Egyesült Államokba és alapította meg a két éve tervezett és előkészített emigráns kormányt?[16] Miért tarthatja magát mind a mai napig a minden alapot nélkülöző „kettős gyilkosság” elmélete vagy az olyan történetek, miszerint maga Keitel vagy Göring végzett Telekivel? Miért számít döntő bizonyítéknak az öngyilkosság mellett az orvosi jelentés, amikor a mai kor orvosszakértői szerint az ebben szereplő állítások alapján senki sem lehet öngyilkos? A gyilkosság-pártiak szerint pedig miért egyértelmű bizonyíték az idegenkezűségre ugyanez a hibás orvosi jelentés? Miért nem vizsgálta kellően a történettudomány a búcsúlevelek tartalmi részét, amikor az abban hivatkozási alapként szereplő 1926-os mohácsi beszéd valójában pont ellehetetlenítette a magyar–szerb közeledést?[17] Miért lehetett Telekire nagy hatással Barcza György távirata, amikor ugyanezt az üzenetet – kisebb változtatásokkal – ekkor már harmadszor kapta meg? Miért kell kérdések nélkül elfogadni az öngyilkosság tényét, amikor azt nem a helyszínelők, hanem a helyszínen összeülő Minisztertanács mondta ki? Jelen sorok szerzőjének véleménye szerint Nyári egyik legérdekesebb felvetése az igazságügyi pszichografológia bevonása a vizsgálatokba. Az általa felkért szakember, Dr. Lépold Józsefné[18] részletes elemzést készített Teleki búcsúleveleiről, amelynek végkövetkezetéseként határozottan állította, hogy „Teleki nem lett öngyilkos!”[19]

Nyári feltette a kérdéseket mindegyik oldalnak, válaszokat azonban nem kapott. 2016 tavaszán, Teleki halálának 75. évfordulója adhatott volna alkalmat egy újabb vitára. Erre jó esély is volt, ugyanis az MTA BTK Történettudományi Intézete[20] és a Veritas Intézet[21] is külön konferenciát rendezett az évfordulóra, igaz, Teleki halála csak az MTA-n került előtérbe Ablonczy előadásán.[22] Ebben azonban azon kívül, hogy összefoglalta az öngyilkosság-párt „szokásos”, korábban felsorolt érveit, csak röviden foglakozott Nyári egyes felvetéseivel. Bővebb magyarázat nélkül kijelentette, hogy „nincs nyom arra vonatkozóan, hogy a magyar királyi kormány 1940 tavasza után is napirenden tartotta volna egy emigráns kormány létrehozását”, valamint „hogy »pszichografológia« nevű tudomány nem létezik”.

Nyári hosszas választ írt Ablonczynak,[23] aki jelezte, hogy válaszolni fog egy „erre szánt fórumon”, de ez jelen írás elkészüléséig[24] nem történt meg (remélhetőleg ki fog alakulni egy kiterjedt szakmai vita a jövőben). A Rubicon folyóirat ugyan 2016. évi 5–6. duplaszámát[25] részben Telekinek szentelte, formálisan teret adva mindegyik oldal képviselőinek, de valódi véleményütköztetés itt sem történt.

teleki_pal.jpgTeleki Pál, Magyarország miniszterelnöke (1920–1921; 1939–1941)

1941. április 3. jelentősége

Valószínűleg a szekértáborok harca miatt nem került komoly vizsgálat tárgyává Teleki Pál halálának valódi jelentősége. Egyszerűen azért, mert mind a két tábor számára a jelenben van jelentősége az esetnek (azaz kik, milyen céllal érvelnek ma valamelyik lehetőség mellett) és nem a múltbéli fontosságát firtatják. Itt is a szekértáborok dominálnak, amelyek álláspontjait jól mutatják Ablonczy és Nyári cikkei. Ablonczy szerint „Azok, akik Teleki meggyilkolása mellett kardoskodnak, általában nem a magyar Pelikán-ügyiratot próbálják megnyitni, hanem azt remélik, hogy a gyilkosság nyilvánosságra kerülése átírja Magyarország egész második világháborús szereplését. Újraosztják a Rizikó feladatkártyáit, és már mi is megtámadott ország leszünk, már 1941-től: ergo egy csomó minden jár nekünk visszamenőleg. Ez így gyerekség, mondanom sem kell.”[26] Nyári szerint pedig „Érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy azok, akik Teleki öngyilkossága mellett kardoskodnak, nem éppen a JFK aktát akarják-e lezárni, mert azt remélik, a gyilkosság kiderülésével Magyarország utolsó csatlós helyett szűk mozgástérbe kényszerített áldozat lesz (mint Ausztria), akinek egy csomó minden jár visszamenőleg. Ez így gyerekség, mondanom sem kell.”[27]

Nyári könyvében Teleki halálával kapcsolatban a következő megállapításra jutott:

„Teleki gróf halála, akár gyilkosság, akár öngyilkosság útján következett be, egy korszak lezárása. Az önálló magyar politika vége. A kormányfő halála ugyanakkor üzenet is. Ha öngyilkos lett, halálával felkeltette a világ figyelmét, hogy itt él egy nemzet, amely foggal-körömmel küzdött függetlenségéért, ameddig annak vezetője ezt lehetségesnek vélte. Ezután már nem lehet mit tenni. Ezért mondhatta – ha valójában mondta – Winston Churchill legendássá vált beszédében: »A tárgyalóasztalnál majd szabadon kell hagynunk egy széket Teleki Pál gróf számára. Ez az üres szék figyelmeztesse a jelenlévőket arra, hogy a magyar nemzetnek olyan miniszterelnöke volt, aki feláldozta magát az igazságért, amelyért mi is harcolunk.«
      Amennyiben Telekit megölték, akkor ez a cselekedet megmutatta a világnak, hogy van itt Európa közepén egy magyar nép, amelynek hiába volt mindenhol elismert, végtelenül tehetséges és szeretett miniszterelnöke, ha politikai érdekek úgy kívánják, félreállítható. Teleki halála mindkét esetben figyelmeztetés is mindenki számára: a legkiválóbbak sem tudnak mindig szembeszállni az erősebb akaratával. Akkor miért is fontos, hogy kiderüljön az igazság Teleki haláláról? Azért, mert a magyar nemzet tartozik annyival egyik legkiválóbb miniszterelnökének, hogy mindenki előtt tisztázza mi történt 1941. április 3-án hajnalban. Másik igen fontos kérdés, hogy mi lett volna, ha Teleki életben marad és továbbra is miniszterelnökként vezeti Magyarországot? Az ilyen jellegű kérdésekre a történettudomány nem adhat választ. Súlyos dolog azt is kijelenteni, hogy Teleki Pál halálával véget ért az önálló magyar politika. De elég megvizsgálnunk utóda, Bárdossy László tevékenységét és világosan kiderül, hogy – az előzetes elvárásokkal ellentétben – könnyen hajlítható politikus volt, aki úgy szolgálta ki a németeket, ahogy arra elődje nem lett volna hajlandó.
[…]
      A történettudomány 2014-es adatai alapján jelen sorok szerzője szerint a Magyar Tudományos Akadémia gyászjelentését megfogalmazó munkatársának volt igaza Telekivel kapcsolatban: »Neve, munkája, kiváló emberi alakja egész lapot kér nemzetünk történelmében, egész lapot, de e lapon félbeszakad az írás; abbamaradt, rejtélyes utolsó sorára gyászfátyolt borít a nemzet nemtője.«[28]

Azt, hogy 1941. április 3-a az önállóan cselekvő magyar politika vége volt, a kor embere is érezte, érezhette. Ha a szekértáborok túllépnének a gyilkosság–öngyilkosság vitáján, láthatnák azt, hogyan reagált maga a társadalom az eseményekre. 1941. április 3-a reggele egy igazán emlékezetes, és – akár a diákok számára is – megragadható pillanata a XX. századi magyar történelemnek. A főváros lakossága arra ébredt, hogy a német csapatok erődemonstrációt tartva vonulnak át a városon, közben pedig megkapták az első híreket a végsőkig ellenálló miniszterelnök haláláról. Ha csak az „utca emberének” visszaemlékezéseit nézzük, máris megtapasztalhatjuk a valódi érzelmeket: a félelmet és a bizonytalanságot. Ezt a pillanatot remekül ábrázolta Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplójában:

„Április 3.
Nehéz nap volt ez a mai. Ha nem lenne ennyi más nehéz már mögöttünk, nem bírtuk volna így elviselni, ahogyan viseltük. Reggel, iskolába menet Boldizsár Ivánnal találkoztam, aki még bizakodva mondta: talán a sors különös kegyelméből még ezt is megúszhatjuk, ezt a csúfságot, ami most van kialakulóban a jugoszlávokkal. Végre elhangzott egy
»nem« a németekkel szemben, de nem lehessen tudni, milyen ára lesz ennek. Még mondta Iván, milyen kitűnő, agyafúrt politikus a Telekink, hogy idáig így el tudta rendezni a dolgunkat. És délelőtt feljön egy késői növendék a hírrel: Teleki meghalt. Belesápadtam, és nem jutottam lélegzethez, az volt az első gondolatom, hogy végünk van. Aztán pár percre rá iszonyú repülőgépbúgás, és óriási sebességgel rajokban összevissza, nagy hasas német repülőgépek zúgtak el felettünk. Torkomon akadt a szó diktálás közben, feltéptem az ablakot. A kis csacsi fruskák is bámultak álmélkodva. Könnyekkel volt tele a torkom. Mi van itt? Ezért kellett meghalnia. Merénylet vagy öngyilkosság? Egyelőre rejtély volt, nem közölték az okát. […] Hisz már egész nap dübörögnek a vonuló német tankok és páncélkocsik mindenfelé, főként a budai Duna-parton, és részleges elsötétítés van. […] Mindenki tele volt ezekkel a rémségekkel és az újabb rémségekre való várakozással. Közben már írták, az esti lapok, hogy öngyilkosság, leírva a részletes orvosi leletet: kiloccsant agyvelő-részekről, revolver a fej mellett, stb. stb. Tudja Isten, mégis olyan vaddisznó-históriának érezzük ezt is, mint Zrínyinél. Felelős, vallásos valaki volt ahhoz, el is lehet képzelni, hogy felőrölték ezek a hónapok. Mindenfélét beszélnek Horthy őrizetbe vételéről is. Egyetlen súgás-búgás a város. Szegi Pál, amint Mik[29] beszélt vele, holnapra jósolja a hivatalos megszállatásunkat. Istenem, meddig, meddig még? Ragyogó, tiszta éjszaka van, csak a mellékutcákban semmi fény. Teljes gyász, semmi szórakozóhely nincs nyitva két napig.”[30]

Milyen lehetőségek vannak a közoktatásban a Teleki-vita középiskolai „hasznosításra”?

Zárásként érdemes feltenni azt a kérdést, hogy miért veszít tehát sokat a hazai középiskolai oktatás azáltal, hogy a tankönyvekbe semmilyen kétely nem kerül bele Teleki öngyilkosságával kapcsolatban? Milyen módon lehetne kiaknázni ezt a problémát, ha problémaként tüntetnék fel?

Először is a legtöbb középiskolai tankönyv nem tartalmaz pro és contra jellegű, vélemény ütköztető érvelést. Tehát már ez önmagában módszertanilag hasznos lenne. Másodsorban, a középiskolai tankönyvek zöme – egy-egy kivételtől eltekintve nem tartalmaz Teleki életrajzot, illetve egy összefüggő Teleki pályaképet – holott volt érettségi tétel –, mivel két miniszterelnöksége két egymástól távoli leckébe került. Márpedig a halála körülményeinek tárgyalása logikailag kikényszerítené az életrajz bemutatását is. 

Harmadsorban – bár általában a búcsúlevél egyes részei be szoktak kerülni a különböző tankönyvekbe – de mélyebb stilisztikai, esetleg grafológiai – nyilván a diákoknak néhány alapvető jellemzőt lehetne megmutatni – elemzést nem kap. Pedig így össze lehetne kötni a történelem tantárgyat az irodalommal, nyelvtannal, valamint legalább egy történelmi segédtudománnyal. Negyedsorban pedig be lehetne hozni – és komolyabban elemezni – az orvos szakértői véleményeket, amely a ma népszerű helyszínelés rejtelmeibe kalauzolná el a diákokat.

Utolsóként – de nem utolsó sorban – pedig alkalmas lenne ez a probléma az eltérő szakirodalomi álláspontok, illetve különböző egykorú források behozására, sőt, talán alapvető szinten az ez elméleti kérdés is felmerülhetne, hogy a történelemben mekkora jelentősége van az egyénnek, valóban ekkora szerepe volt Telekinek vagy csak az utólagos recepció kanonizálta halálát kulcsmomentumként?

Azt is fontos végezetül megállapítani, hogy a Horthy-korszak számos rejtéllyel, illetve vitatott értékelésű kérdéssel van tele, de ezek problematikussága egyáltalán nem jelenik meg a középiskolai kötetekben.

 

[1] A kötet Teleki halálára vonatkozó részét lásd: Nyári Gábor: A Sándor-palotától a ravatalig. Teleki Pál második miniszterelnöksége, 1939–1941. Piliscsaba – Bp., 2015. 133–163.

[2] Ablonczy Balázs: Teleki Pál. Bp., 2005.

[3] Ablonczy Balázs: Teleki Pál halálai. Mandiner, 2016. március 31. (http://tortenelem.mandiner.hu/cikk/20160331_ablonczy_balazs_teleki_pal_halalai, 2016. június 4.)

[4] A legelső, és mai napig egyik legnagyobb hatással bíró ilyen munka, amely a későbbiekben bővebb bemutatásra kerül: Zakar András: Gróf Teleki Pál halála. Bécs, 1983.

[5] Tilkovszky Loránt: Teleki Pál titokzatos halála. Bp.,, 1989.

[6] Korunk cikk, illetve a többi.

[7] Stoffán György: „Én öltem meg Teleki Pált”. Besnyő, 2003.

[8] Zakar András: Teleki Pál halála. Bp., 2009.

[9] Csapodi Csaba: Teleki Pál „búcsúlevele”. Szövegkritikai tanulmány. Szent István Akadémia Székfoglaló előadása. Bp., 2003.

[10] História 1982. 1. szám.; História 1983. 4. szám.

[11] Például: Braunnak, a Transdanubia Külkereskedelmi Vállalat igazgatójának, Hitler bizalmas informátorának jelentése. Berlin, 1940. október 28. In: A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról, 1933–1944. Szerk.: Ránki György–Pamlényi Ervin–Tilkovszky Loránt–Juhász Gyula. Bp., 1968. 363. szám. 543–547.

[12] Idézi: Nyári G.: A Sándor-palotától a ravatalig… i. m. 208.

[13] „Rossz úton vagyunk. Másodszor is tévúton járunk. A németek elvesztik a háborút, utána teljes összeomlásuk következik. És akkor orosz megszállás alá kerülünk, de ez sem fog örökké tartani, a bolsevizmus is összeomlik, mert embertelen és az emberi természettel ellentétes gondolat.” Török Bálint: Értjük-e Teleki Pál nagyságát? Magyar Szemle 2001. 5–6. szám. 72–90. (http://www.magyarszemle.hu/cikk/20010501_ertjuk-e_teleki_pal_nagysagat_, 2016. június 4.)

[14] Nyári G.: A Sándor-palotától a ravatalig… i. m. 134–140.

[15] Uo. 133–163.

[16] A tervezett emigráns kormányról bővebben lásd: Borbándi Gyula: A Teleki–Pelényi terv nyugati ellenkormány létesítésére. Új Látóhatár 1966. 2. szám. 155–170.; Pelényi, John: The Secret Plan for a Hungarian Government in the West at the Outbreak of World War II. The Journar of Modern History 1964 2. szám. 170–177.; Nyári Gábor: A washingtoni vonal. Teleki Pál kísérlete egy emigráns kormány létrehozására. Rubicon 2016. 5–6. szám. 10–13.

[17] A mohácsi beszéd jelentőségéről és valódi céljáról lásd: Vizi László Tamás: „Hiszem és remélem, hogy… hamarosan visszatérhet a régi barátság és megértés” Horthy Miklós mohácsi beszéde és a szerb orientáció alternatívája a magyar külpolitikában. Közép-Európai Közlemények 2013. 4. szám. 7–38.

[18] Nem ő az első történészek körében is dolgozó elismert pszichografológus, érdemes itt gondolni Rákosné Ács Klára munkásságára.

[19] Nyári G.: A Sándor-palotától a ravatalig… i. m. 160.

[20] Szimpózium Teleki Pál miniszterelnök halálának 75. évfordulójára. MTA BTK Történettudományi Intézet, 2016. április 1. Előadók: Turbucz Dávid (Horthy és Teleki); Zeidler Miklós (Magyarország külpolitikai dilemmái 1941 elején); Ablonczy Balázs (A miniszterelnök halálának körülményei).

[21] Veritas-konferencia: Teleki Pál emlékezet és öröksége. Budapesti Gazdasági Egyetem, 2016. április 12. Előadók: Kubasek János (Teleki Pál tevékenysége a geográfia szolgálatában);Hollósi Gábor (Teleki Pál és a numerus clausus vitája); Orosz László (Teleki és a nemzetiségi kérdés); Nyári Gábor (Teleki Pál kísérlete egy nyugati magyar emigráns kormány létrehozására); Szabó Péter (Teleki Pál és Werth Henrik); Joó András („Vissza a jövőbe?” Teleki Pál politikai öröksége és emlékezete az 1942–1944 közötti időszak külpolitikájában).

[22] Ennek írásos összefoglalóit lásd: Ablonczy Balázs: Teleki Pál halálai. (https://www.facebook.com/notes/ablonczy-bal%C3%A1zs/teleki-p%C3%A1l-hal%C3%A1lai/10207292053078553, 2016. június 5.); Ablonczy Balász: Teleki Pál halálai. Mandiner, 2016. március 31. (http://tortenelem.mandiner.hu/cikk/20160331_ablonczy_balazs_teleki_pal_halalai, 2016. június 4.)

[23] Nyári Gábor: „Teleki Pál halálai” – Kérdések és kétségek. Horthy-korszakot Kutatók Társasága blogja, 2016. április 2. (http://horthykorszak.blog.hu/2016/04/02/_teleki_pal_halalai_kerdesek_es_ketsegek, 2016. június 5.)

[24] 2016. június 29-ével zárult a kézirat elkészítése.

[25] Rubicon 2016 5–6. szám.

[26] Ablonczy B.: Teleki Pál halálai… i. m.

[27] Nyári G.: „Teleki Pál halálai”… i. m.

[28] Nyári G.: A Sándor-palotától  a ravatalig… i. m. 168–169.

[29] Radnóti Miklós

[30] Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló, 1935–1946. II. kötet. Bp., 2014. 27–28.