Horthy-korszakot Kutatók Társasága

2017\01\09

A megkésett találkozás, avagy az "írj levelet egy katonának" hadművelet

Több Hollywood-i film alapját is képezik az olyan történetek, amelyekben a harctéren lévő katona levelezés során ismerkedik meg szíve hölgyével, akivel aztán hazatérése után boldogan lovagol el a naplementébe. De hasonló történethez - bár a szerelmi szál itt elmaradt - nem kell ennyire messzire mennünk. Mai rövidposztunkban egy honvéd és egy sümegi lány levelezéséről lesz szó, amelyet jelentős késéssel, 1948-ban követte a személyes találkozás.

hirados_gyak.jpg

Híradók gyakorlaton, még a frontra indulás előtt. A képen a 35/II. zászlóalj távbeszélő szakaszának katonái (Szimedli József felvétele)

A celldömölki Kazári József a III. hadtest híradózászlóaljának katonájaként 1942 tavaszán került a keleti frontra, ahol közel egy évet töltött. Az idő múlásával a súlyos harcokon átesett és a felváltásban egyre jobban reménykedő katonák fizikai és lelkiállapota egyre rosszabbra fordult. Az otthoniakkal egyéb lehetőség híján levelezés útján tartották a kapcsolatot - szeptember végétől az 1943 januári áttörésig viszonylag rendben működött a postai szolgáltatás - ami sokszor az egyetlen reménysugarat is jelentette.

More:

hétköznapok honvéd hétköznap II. világháború Horthy-korszak

2017\01\07

Szombat esti rémálom – Családirtás Kétbodonyban 18+

Nyári Gábor

Folytatódik a Horthy-korszak megrázó bűneseteit bemutató sorozatunk, amelynek mai részében egy csavarokkal teli négyszeres gyilkosság eseményeit járjuk körül. Ferenczi Pál bognármester megölte feleségét és három gyermekét, majd évekig bujkált, amikor a véletlennek köszönhetően rendőrkézre került, és egy elszólás miatt derült fény a tragikus eseményekre.

1927 augusztusának elején egy távirat érkezett a budapesti rendőr-főkapitányságra, amelyben Biharkeresztesről jelentették, hogy elfogtak egy magyar férfit, akit a román hatóságok tettek át a határon. Az ügy hátterében politikai okokat sejtettek, ezért azonnal elrendelték Ferenczi Pál 37 éves bognármester (az első hírekben kőművesként említették) Budapestre szállítását. A kihallgatást – abban a reményben, hogy kommunistát fogtak és szenzáció lehet az ügyből – a korszak két "sztárzsaruja", Hetényi Imre főkapitány-helyettes és a szélsőséges politikai csoportok elleni akciókban igen járatos Sombor-Schweinitzer József vezették. A hatalmas termetű, marcona külsejű bognár azonban egyáltalán nem bizonyult kommunistának, még csak baloldali gondolkodásúnak sem. Viszont, amikor leellenőrizték nevét az országos nyilvántartásban érdekes tényekre bukkantak.


tolnaivilaglapja_1937_01_pages6-6.jpg

A korszak két sztárdetektívje Hetényi és Sombor-Schweinitzer. Tolnai Világlapja, 1937. (Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

A balassagyarmati ügyészség gyilkosság gyanújával két éve köröz egy Ferenczi Pál nevű kétbodonyi lakost, akinek családja egyik napról a másikra eltűnt. Hetényi ekkor csapdát eszelt ki, és miután cigarettával kínálva megnyugtatta Ferenczit, megkérdezte tőle, hogyan ölte meg családját és felesége szeretőjét? A váratlan kérdésre a bognár felkiáltott, hogy a szeretőt nem gyilkolta meg. Ezzel pedig kezdetét vette a valósi nyomozás. Ferenczi elszólása után részletes tanúvallomást tett:

"Kisbodony (Kétbodony település része) községben éltem feleségemmel. (...) Néhány évvel ezelőtt nősültem meg és házasságomból három gyermek született. 1925 elején történt, hogy egy új tanoncot vettem fel műhelyembe, Sima Jánosnak hívták (...). Alig néhány hónapig állt szolgálatomban Sima János, mikor gyanús körülményeket kezdtem észlelni. Észrevettem, hogy feleségem feltűnően jó viszonyban van a tanonccal és ezt nem is igen titkolják. Konkrét adatokat azonban nem sikerült szereznem feleségem és a tanonc közötti viszonyról, egészen 1925. április 8-ig. Április 8-án éjszaka történt azután, hogy amikor nyugovóra tértünk, az ablakon kopogtatott valaki. Odasiettem.
– Ki az? – kérdeztem halkan.
– Én vagyok, eressz be! – felelte kívülről egy fojtott férfihang.
A következő pillanatban kivágtam az ablakot és előttem állt a tanoncom. Ekkor már mindent tudtam. Az inas természetesen, mihelyt engem meglátott, kereket oldott. Az esetről nem szóltam semmit a feleségemnek, hanem a gyermekek közül az ötesztendős Erzsébetet és a háromesztendős Pált kivettem az ágyból és elindultam velük a falu határába. Amint ideértem, a két gyermeket puszta kézzel megfojtottam és a földbe elástam. (...) Utána hazatértem. Még ugyanezen az éjszakán rátámadtam alvó feleségemre, őt is megfojtottam, majd hasonló módon végeztem a legkisebb fiúval is. A két holttestet zsákba gyömöszöltem, még mielőtt virradt volna, kivittem az erdőbe és elástam. Az előbb meggyilkolt két gyermekemet máshol temettem el, nem akartam, hogy együtt feküdjenek a hűtlen asszonnyal és a kisebb gyermekkel, akit nem tartottam a magaménak."

More:

gyilkosság hétköznapok hétköznap Horthy-korszak Balassagyarmat Nógrád Detektív Szombat esti rémálom

2016\12\13

Könyves kedd – Tormay Cécile: Bujdosó könyv I.

Domján Dániel Ferenc

„Könyves kedd” néven újabb sorozattal jelentkezünk, amelynek első posztját „tarthatja kezében” a kedves Olvasó. Az elkövetkezendő keddeken egy-egy, a Horthy-korszakban keletkezett irodalmi művet fogunk bemutatni, azonban az eddigiektől eltérően nem próbálunk a teljes objektivitásra törekedni, hanem szabadabban, szubjektívebben írunk a művekről, illetve azok szerzőjéről. Egyrészt úgy véljük, maga a műfaj megengedi, hogy az alkotásokat különböző módon értékeljük/értelmezzük másrészt talán az Olvasó – a posztíróhoz hasonlóan – kicsit megpihenhet a történelem szigorúan objektív igazságkeresései közepette, ráadásul még egy jó kis vita is kisülhet a végén.

Sorozatunk első részének témája Tormay Cécile munkássága és világszemléletének bemutatása a Bujdosó könyv alapján. Mivel a téma rendkívül fontos és érdekes, nem szeretném szűk keretek közé zárni, ezért a poszt két részletben fog megjelenni: jelen írás az írónő életét és tevékenységét mutatja be, a második rész pedig a Bujdosó könyvön keresztül próbálja körül járni a világszemléletét.

Tormay Cécile életével kapcsolatban Kollarits Krisztina irodalomtörténész végzett alapos kutatásokat és szerzett ezzel elévülhetetlen érdemeket. A posztban is megjelenő életrajzi adatok pontossága is ennek a kutatómunkának köszönhető.

Kollarits számos munkája online formában is olvasható a www.tormaycecile.com oldalon.

200px-tormay_cecile01.png

Tormay Cécile a Horthy-korszak ünnepelt írója volt, a világháború után azonban szinte teljesen kitörölték emlékét a közbeszédből. 1945–1946 között majdnem 4000 könyvet tiltottak be (Index librorum prohibitorum) ezek között megtalálható volt a Bujdosó könyv is, amely így eltűnt a könyvesboltok polcairól és a könyvtárakból is. Igaz, hogy Tormay Cécile többi műve nem került erre a sorsra, a rendszerváltásig nem adtak ki semmit tőle, csak a rendszerváltást követően fedezték fel újra, azóta reneszánszát éli, ezzel együtt pedig aktuálpolitikai viták kereszttüzében is áll (mint ahogy a Horthy-korszakkal kapcsolatos legtöbb dolog.)

Tormay Cécile 1875-ben látta meg a napvilágot Pesten, egy jómódú, értelmiségi családban. Édesapja Tormay Béla volt, az MTA tagja, számos állatorvosi alapmű szerzője. Anyja Barkassy Hermina a híres pesti építőmesternek, Spiegel Józsefnek az unokája. A család 1896. október 10-én kapott nemességet Ferenc Józseftől. A fiatal hölgy családjuk anyagi helyzeténél fogva megengedhette magának, hogy külföldi utazásokon vegyen részt, német, olasz, francia, angol és latin nyelven tudott. Külföldi utazásai hozzájárultak ahhoz, hogy később külföldön is ismert lett. Az olasz Gabriele D’Annunzio nagy hatással volt rá, későbbi műveit ő segített terjeszteni Franciaországban. D’Annunzio egyébként érdekes személy volt, a dekadens művészeti irányzat képviselője, az I. Világháborút lezáró Párizs-környéki békék elleni nacionalista „hevületében” megszállta Fiumét és létrehozta a rövid életű Carnarói Olasz Kormányzóságot. D’Annunzio nem témája posztunknak (mondom, miközben ez már a harmadik mondat róla), azonban fontos megemlíteni, hogy bizonyos nézetei hatással voltak az olasz fasizmusra és Mussolinire. A későbbiekben a Duce-ról is még ejtünk szót.

Térjünk azonban vissza Tormay Cécile-re. Első művét, az Apródszerelem c. novelláskötetet 1899-ben adták ki, az Apró bűnök elbeszéléskötetet pedig hat évvel később, 1905-ben. Első regénye, az Emberek a kövek között-ben egy magyar ifjú és egy horvát parasztlány drámai szerelmét mutatja be. A mű előbb lett siker Franciaországban, mint Magyarországon, az első könyv, amit itthon is a közbeszéd része lett, az „A régi ház” című történelmi regénye, mellyel 1916-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díjját. Az 1918-1919-es események komoly törést okoztak az életében, ugyanis azokat a keresztény-nemzeti értékeket érték támadások, amelyek Tormay gondolkodásának magvát adták, ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy az arisztokrata írónőben ellenérzetet keltett az, hogy a korábban nem politizáló, arctalan „alsóbb” társadalmi rétegek is politikai tényezővé váltak. A napjainkban alapvetően uralkodó egalitárius világszemléletből következően Tormay ezen nézeteit gyakran támadás éri, folytonosan beleesve a retrospektivitás mélységes-mély gödrébe.

A Bujdosó könyv az 1918–1919 közötti időszakot öleli fel, azonban már az alkotás műfajának megfogalmazásakor gondban lehetünk, a mű ugyanis egy „pszeudonapló”, bár ez sem fedi teljes mértékben a valóságot, ugyanis a két kötetben is jelentős különbségek vannak. Az első kötet az őszirózsás forradalmat („patkányforradalom” Tormay megfogalmazásában), a második kötet a Tanácsköztársaság napjait írja le, azonban tudjuk, hogy bár naplóként van megírva a könyv, Tormay egy 1921-es levelében „küzdelmes és fájó nyári munkám”-ról, „a kusza és tomboló feljegyzésekből” összeállított második kötetről beszélt.[1] A könyv műfaját tekintve az előzőeket figyelembe véve a szépirodalmi regény és a napló között helyezkedik el, félúton. A Bujdosó könyv első része 1920 karácsonyán jelent meg, második része egy évvel később. Mint említettem, a könyvvel és a belőle kihámozható Tormay-féle világszemlélettel jelen poszt következő részében fogok foglalkozni, most azonban az írónő egy másik tevékenységét szeretném körül járni, mégpedig részvételét az ellenforradalmi nőmozgalmakban.

Az első dolog maga az ellenforradalom elnevezés magyarázata/pontosítása. Az ellenforradalmi „címke” nem csupán a Károlyi-féle őszirózsás forradalom ellenében önmagukat meghatározók csoportjára értendő, sőt, nem is csak az 1917-es szocialista forradalommal való szembenállást jelenti. A fogalom visszanyúlik egészen az 1789-es francia forradalomig, akkor tagadták meg ugyanis a forradalmárok először azokat az értékeket (vallás, nemzet stb.), amelyeket majd utódaik 1917-ben vagy éppen 1968-ban. Ez a folyamat a mai napig tart, tehát az ellenforradalmárok értékrendje a (valódi) keresztény-konzervatív alapokon nyugszik, monarchista szemlélettel. Arra az – egyébként jogos – kérdésre, miszerint ebbe a sorba hogyan illeszthető 1956 vagy 1848,  a következő részben részletesebben is kitérek. Ellentmondásosnak tűnhet azonban, hogy hogyan férhet össze ez a fajta ellenforradalmiság a feminizmussal. 1904-ben alakult meg a Feministák Egyesülete nevű liberális nőszervezet, majd nem sokkal később, 1908-ban megalakult a Szociális Misszióstársulat, amelyeknek tagjai keresztény feministáknak tartották magukat, és elhatárolódtak a radikális feministáktól. Utóbbiak egy része egyébként támogatta a Károlyi-kormányt és a Tanácsköztársaságot is. A két „típusú” feminizmusban azonban azonos volt, hogy a nők szavazati jogáért küzdöttek. 1919 januárjában zászlót bontott a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ). Céljuk, hogy mozgósítsák a magyar nőket és részt vegyenek az ellenforradalmi szervezkedésekben.  A MANSZ a Horthy-korszakban is aktív szerepet játszott, taglétszáma elérte az egymilliót is. Tormay Cécile így fogalmazta meg könyvében gondolatait a nőszervezettel és általában a nők szerepvállalásával kapcsolatban.

 

„Nyomon követtek a többiek. Ritoók Emma, gróf Vay Gáborné. Fázva jöttek és a kandalló köré húzódtunk, mint az összeesküvők. Ugyanaz volt a fájdalmunk, ugyanegy volt az akaratunk. Tudtuk, hogy eljött az óra, ki kell hívnunk csukott ajtaik mögül az asszonyokat. A magyar históriában olykor hosszú évtizedekre eltűntek az asszonyok, – nem látszottak. A jogaikért nem kellett küzdeniük, mert nincs törvénykönyve a világnak, mely az asszonyok jogát jobban megvédte volna, még a legsötétebb századokban is, mint a mienk. Csendben élhettek és ilyenkor a háttérben csak víziószerűen suhant el egy-egy szép, keskenyvágású magyar női arc a tűzhely enyhe fényénél. Ezek voltak Magyarország boldog napjai. De ha égett itt a föld és a szerencsétlenség aratott, akkor mindig ott volt legelől a magyar asszony. Nagyobb szenvedés soha sem érte a mi országunkat, mint most, tudtuk hát mindannyian, akik együtt voltunk, hogyha hívni fogjuk őket. Jönni fognak és el fogják vetni a nemzeti ellenforradalom csóváját. Nem gyűléseken, nem is a piacon, hanem otthon, a háborútól kimerült férfiak lelkében, akik ma még csüggedtek, de holnapra majd nem merik már meghazudtolni az asszonyokat, akik hisznek a bátorságukban...”[2]

 006_egyletek_clip_image010_0000.jpg

A MANSZ zászlószentelése 1929-ben

Következő részünkben tehát közelebbről megvizsgáljuk a Bujdosó könyvet illetve a könyv alapján Tormay Cécilt ért vádakat, mint az antiszemitizmus, vagy a fasizmushoz való viszony.

 

 

[1] Tormay Cécile levele Brisits Frigyesnek, 1921. szept. 19., MTA kézirattár, Ms 6242/173. In: KOLLARITS Krisztina: „Szereplője lettem a halálos, komor tragédiának”, Tormay Cécile Bujdosó könyve, online: www.tormaycecile.com/pdf/Magyar_naplo_2010_marcius.pdf

[2] Tormay Cécile: Bujdosó könyv I-II, Lazi Kiadó, Szeged, 2011

2016\12\03

Angyalbőrben: vitéz Kováts Tibor főhadnagy

Folytatódik Angyalbőrben című sorozatunk! Mai főszereplőnk ismét egy csapattiszt, vitéz Kováts Tibor főhadnagy, aki a blogunkon is már említett Ráth András hadnagy tiszttársaként a 16. felderítőosztályban szolgált 1944-1945-ben. Élettörténetét és háborús emlékeit 1992 és 1996 között írta meg, ezek a Hadtörténelmi Levéltárban ma is megtalálhatóak. 2012-ben a felderítőosztály működését bemutató szakdolgozatom elkészítése során bukkantam ezen iratokra, amelyek 2015-ben külön forrásközleményként is megjelentek.

fahaz.png

Egy kis faház előtt a Kárpátokban (1944 augusztus) - Ráth András zászlós, Pék András hadnagy, Kováts Tibor főhadnagy, Győry Mihály alezredes, Szathmáry Ferenc zászlós, Foitl Vilmos hadnagy. (Ráth András felvétele)

Kováts Tibor 1920-ban született Debrecenben, és az ottani Református Kollégiumban érettségizett. Még 17 évesen, egy cserkész-hadijáték során, elsősorban az akkori főcserkész, kisbarnaki Farkas Ferenc tábornok hatására választotta a katonai pályát. A Ludovikán évfolyamelsőként végzett 1941-ben, így választhatott helyőrséget; Kolozsvárra, a 14. "Vak Bottyán" kerékpáros zászlóaljhoz került - ez képezte 1943 őszén a 16. felderítőosztály alapját. Ma az ő történeteiből válogatunk.

More:

2016\11\22

Tengerésztiszt bőrnadrágban - Horthy Miklós emlékei Ferenc Józsefről

1916. november 21-én, csaknem kereken 100 éve hunyt el Ferenc József osztrák császár és magyar király, aki 1848 óta állt a Habsburg Birodalom élén, 1867 nyarán pedig magyar királlyá is koronázták. Bár életpályája és működése nem tartozik blogunk elsődleges célterületéhez, annyi kapcsolódási pontunk mindenképp van, hogy Horthy Miklós sorhajóhadnagyként (majd sorhajókapitányként) 1909 és 1914 között az uralkodó egyik szárnysegédeként szolgált. Horthy számára Ferenc József jelentette "az uralkodót", akit kormányzóként is példaképének tartott. Mai posztunkban néhány emléket, történetet ismertetünk Horthy emlékirataiból.

ferencjozsef.jpg

Ferenc József (1830-1916)

Ferenc József megítélése a mai napig viták tárgyát képezi. Ki is volt ő? Véreskezű hóhér, aki szemrebbenés nélkül írta alá az aradi vértanúk (és mások) halálos ítéletét, hogy aztán pár évtized után "Ferencjóskává" szelídülve képeslapokon, festményeken, sőt, kolbász-címkén köszönjön vissza? Az Osztrák-Magyar Monarchia összehozója és összetartója? A mai napig páratlan ipari/gazdasági fejlődés (egyik) motorja? Egy XVIII. századból ittragadt abszolutista őskövület, akinek nem mellesleg nagy szerepe volt az első világháború kirobbantásában? Egy kicsit talán mindegyik...az ugyanakkor vitathatatlan, hogy a korabeli Európa egyik meghatározó figurája volt, aki lényegében egy személyben tartotta össze birodalmát. Titóról mondták az 1970-es évek végén, hogy ő Jugoszlávia egyetlen működő intézménye, és ez a sarkított vélemény valamennyire Ferenc Józsefre is igaz volt.

More:

forrás Bécs I. világháború Horthy Miklós Ferenc József

2016\11\10

"Munkát, gazdasági fellendülést, alkoholt!"

Az amerikai elnökválasztás a magyar sajtóban a két világháború között

A legtöbben hazánkban is élénk figyelemmel kísérték a keddi (idehaza inkább szerdai) amerikai elnökválasztást. Az elmúlt bő fél évben szinte nem telt el olyan nap, hogy ne számoltak volna be a kampány aktuális állásáról a híradók, az elmúlt napokban pedig az online és a nyomtatott sajtó, valamint a tévék is elsősorban a voksolással és annak végeredményével foglalkoztak. De hogy volt mindez a két világháború közötti korszakban? Mai cikkünkből megtudhatjátok, hogyan tájékoztattak a magyar újságok az 1920 és 1932 közötti amerikai elnökválasztásokról.

A két világháború közötti Magyarországon, bár folyamatosan egyre nagyobb hírértéket képviselt az Egyesült Államok politikája, közel sem keltett akkora érdeklődést az elnökválasztás, mint napjainkban. Külön érdekesség, hogy maga az elnökválasztási rendszer szinte teljesen ugyanaz volt, mint manapság (az elektorok száma változott), amelyet európai szemmel talán nehezen lehetett átlátni, az újságok mégsem tartották szükségesnek, hogy elmagyarázzák a szabályozást.

1920 novemberében, amikor még nagyon élénken éreztette hatását Trianon traumája, és Magyarország még "kereste a helyét", csak a lapok belső oldalain szerepelt nem túl nagy terjedelmű hírként, hogy a republikánus Warren Harding 360 elektori szavazatot gyűjtve nyerte meg a választást.

azest_1920_11_pages9-9-page-0.jpgAz Est 1920. november 4-i számának beszámolója Harding győzelméről és az új elnök addigi pályájáról. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

More:

közélet aktuális

2016\10\29

A lónak az a bizonyos másik oldala és a kettős mérce

Civil szervezetek nevei

Nyári Gábor

Ahogy az elmúlt bő egy évben számos alkalommal, most újra előkerült Hóman Bálint ügye. Ezúttal nem a szobráról esett szó, hanem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása és a Tett és Védelem Alapítvány beadványa nyomán a bíróság arról határozott, hogy alapítvány sem viselheti a nevét. Az egész Hóman-ügyben az az igazán félelmetes, hogy minden oldalról teljesen át lett politizálva, és kiváló példa arra a kettős mércére és túlzásokba hajló reakciókra, ami a mai napig uralja a magyar közéletet. Mindezt úgy, hogy társadalmi szinten egy lépéssel sem kerültünk közelebb Hóman Bálint, a Horthy-korszak vagy az egész XX. századi történelmünk megértéséhez.

homan3-e1450179281379-1024x575.jpgA Hóman Bálint Alapítvány plakátja, amikor még valószínűnek tűnt a szobor felállítása

Az ügy már túllépett azon a fázison, hogy Hóman Bálintnak lehet-e szobra, ez jelen pillanatban egyértelmű "nem"-nek tűnik. Az utóharcok zajlanak, amelyben véleményem szerint már csak arra megy ki a játék, hogy a győztes még jobban a földbe döngölje ellenfelét. Ez abból is látszik, hogy hazánkban a törvényi szabályozást igencsak szelektíven alkalmazzák. A civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011-es törvény kimondja:

"(4a) A szervezet elnevezésében nem szerepelhet

a) olyan személy neve, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be, vagy

b) olyan kifejezés vagy olyan szervezet neve, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerrel közvetlenül összefüggésbe hozható."

More:

kommunizmus szobor Horthy-korszak

süti beállítások módosítása