Nyári Gábor

Folytatódik a Horthy-korszak megrázó bűneseteit bemutató sorozatunk, amelynek mai részében egy csavarokkal teli négyszeres gyilkosság eseményeit járjuk körül. Ferenczi Pál bognármester megölte feleségét és három gyermekét, majd évekig bujkált, amikor a véletlennek köszönhetően rendőrkézre került, és egy elszólás miatt derült fény a tragikus eseményekre.

1927 augusztusának elején egy távirat érkezett a budapesti rendőr-főkapitányságra, amelyben Biharkeresztesről jelentették, hogy elfogtak egy magyar férfit, akit a román hatóságok tettek át a határon. Az ügy hátterében politikai okokat sejtettek, ezért azonnal elrendelték Ferenczi Pál 37 éves bognármester (az első hírekben kőművesként említették) Budapestre szállítását. A kihallgatást – abban a reményben, hogy kommunistát fogtak és szenzáció lehet az ügyből – a korszak két "sztárzsaruja", Hetényi Imre főkapitány-helyettes és a szélsőséges politikai csoportok elleni akciókban igen járatos Sombor-Schweinitzer József vezették. A hatalmas termetű, marcona külsejű bognár azonban egyáltalán nem bizonyult kommunistának, még csak baloldali gondolkodásúnak sem. Viszont, amikor leellenőrizték nevét az országos nyilvántartásban érdekes tényekre bukkantak.

A korszak két sztárdetektívje Hetényi és Sombor-Schweinitzer. Tolnai Világlapja, 1937. (Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

A balassagyarmati ügyészség gyilkosság gyanújával két éve köröz egy Ferenczi Pál nevű kétbodonyi lakost, akinek családja egyik napról a másikra eltűnt. Hetényi ekkor csapdát eszelt ki, és miután cigarettával kínálva megnyugtatta Ferenczit, megkérdezte tőle, hogyan ölte meg családját és felesége szeretőjét? A váratlan kérdésre a bognár felkiáltott, hogy a szeretőt nem gyilkolta meg. Ezzel pedig kezdetét vette a valósi nyomozás. Ferenczi elszólása után részletes tanúvallomást tett:

"Kisbodony (Kétbodony település része) községben éltem feleségemmel. (...) Néhány évvel ezelőtt nősültem meg és házasságomból három gyermek született. 1925 elején történt, hogy egy új tanoncot vettem fel műhelyembe, Sima Jánosnak hívták (...). Alig néhány hónapig állt szolgálatomban Sima János, mikor gyanús körülményeket kezdtem észlelni. Észrevettem, hogy feleségem feltűnően jó viszonyban van a tanonccal és ezt nem is igen titkolják. Konkrét adatokat azonban nem sikerült szereznem feleségem és a tanonc közötti viszonyról, egészen 1925. április 8-ig. Április 8-án éjszaka történt azután, hogy amikor nyugovóra tértünk, az ablakon kopogtatott valaki. Odasiettem.
– Ki az? – kérdeztem halkan.
– Én vagyok, eressz be! – felelte kívülről egy fojtott férfihang.
A következő pillanatban kivágtam az ablakot és előttem állt a tanoncom. Ekkor már mindent tudtam. Az inas természetesen, mihelyt engem meglátott, kereket oldott. Az esetről nem szóltam semmit a feleségemnek, hanem a gyermekek közül az ötesztendős Erzsébetet és a háromesztendős Pált kivettem az ágyból és elindultam velük a falu határába. Amint ideértem, a két gyermeket puszta kézzel megfojtottam és a földbe elástam. (...) Utána hazatértem. Még ugyanezen az éjszakán rátámadtam alvó feleségemre, őt is megfojtottam, majd hasonló módon végeztem a legkisebb fiúval is. A két holttestet zsákba gyömöszöltem, még mielőtt virradt volna, kivittem az erdőbe és elástam. Az előbb meggyilkolt két gyermekemet máshol temettem el, nem akartam, hogy együtt feküdjenek a hűtlen asszonnyal és a kisebb gyermekkel, akit nem tartottam a magaménak."

Ferenczi arra is odafigyelt, hogy a brutális gyilkosságok után ne keltsen nagy gyanút. A faluban azt híresztelte, hogy a két nagyobb gyermek a gyermeknyaraltatási program keretein belül Hollandiába, míg felesége a legkisebb gyermekkel édesanyjához utazott. Hónapok elteltével azonban gyanússá vált a férfi, ezért minden vagyonát, amit tudott, pénzzé tette, majd elhagyta az országot. A körözést ekkor adták ki ellene. Előbb Görögországba menekült, de néhány hét után Athénban a körözés alapján felismerték és letartóztatták, de valahogy kimagyarázta magát a helyzetből. Még egy rövid ideig Görögországban maradt, majd átutazott Albániába. Tiranában is felismerte a rendőrség, letartóztatták, de a börtönből több elítélttel együtt sikerült megszöknie, amikor egy becsempészett fűrésszel átvágták a cella ablakának rácsait. Ezt követően hónapokig bolyongott az albán hegyekben, majd Kolozsvárra költözött, ahol munkákat vállalt és senki sem gyanakodott rá. Lebukásához az vezetett, hogy sűrűn, szinte naponta átjárt Magyarországra, és volt, hogy két idősebb gyermekének "sírját" is meglátogatta. A román hatóságoknak gyanús lett a túl gyakori határátkelés, ezért rakták ki egyszerűen az országból, és került a magyar rendőrség kezére.

A 8 Órai Újság 1927. augusztus 13-i számának beszámolója Ferenczi elfogásáról és vallomásáról.
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

A történetnek azonban itt még korántsem volt vége! Ferenczi útmutatása alapján meg is találták a holttesteket, a jelentésekben pedig azt is megjegyezték, hogy a gyilkos az exhumálás alatt mindvégig meglehetősen közömbösen viselkedett. A bognármestert perbe fogták, és alaposan kivizsgálták az ügyet. Kiderült, hogy bár a gyilkosságok nagyjából úgy történhettek, ahogyan azokat előadta, az indítékok teljesen mások voltak. Az események azzal kezdődtek, hogy nem sokkal a családirtás előtt valaki meggyilkolta és kifosztotta Ferenczi feleségének keresztanyját, és a gyanú már ekkor is a bognármesterre terelődött. Ezt a gyilkosságot azonban sem akkor, sem a későbbiekben nem tudták rá bizonyítani. Az minden esetre gyanús volt, hogy az eset után Ferenczi feltűnően költekezni kezdett és kifizette régi adósságait...

"Rendőrkézre került a kisbodonyi családirtó". Budapesti Hírlap, 1927. augusztus 13.
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

Ferenczi ezt követően elhagyta családját és Budapestre költözött, ahol viszonyba kezdett egy özvegyasszonnyal. A mindvégig hűséges feleség egymaga nevelte a gyermekeket, mindemellett pedig keményen dolgozott, hogy el tudja tartani őket. Férje azzal hitegette, hogy hamarosan jó állást kap Miskolcon, a nagyobb gyermekek pedig a Gyermekvédő Ligán keresztül hollandiai nevelőszülőkhöz kerülhetnek, ahol jó soruk lesz. Amikor Ferenczi visszament Kétbodonyba családjához, már mindent kitervelt. Két nagyobbik gyermekét azzal vitte el anyjuktól, hogy az állomáson felteszi őket a vonatra, amellyel elindulnak Hollandia felé. Az állomás helyett azonban a halálba vezetett útjuk. Feleségét és a legkisebb gyermeket két nappal később ölte meg. A faluban mindenki azt hitte, hogy az asszony és a kisbaba már Miskolcon vannak, Ferenczi pedig azért adja el ingóságaikat, mert kell nekik a pénz az új élethez...

Az MTI jelentése a bírósági ítéletről. 1929. január 23.
Forrás: Hungaricana

Ferenczit végül gondos nyomozást követően a Kúria 1929. január 23-án jogerősen kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet március 19-én reggel hajtották végre a balassagyarmati fogház udvarán.