Szombat esti rémálom - Csecsemőgyilkosság Budapesten

„Vasárnap délután a dobutcai 4-es számú rendőrszobára beállított Baricza Pál sofőr félesége. Selyem fehérneműbe burkolt újszülött fiút hozott. A mentőket hívták, akik megállapították, hogy a néhány órával előbb világrajött újszülött halott.” – kezdte szörnyű beszámolóját a Budapesti Hírlap újságírója az újság 1938. február 15-i számában. A kegyetlen csecsemőgyilkosság megrázta a közvéleményt, és egy bonyolult ügy bontakozott ki a következő napok híradásaiból.

14625712_10207980779945760_288508874_o.jpgForrás: Arcanum Digitális Tudománytár

A február 15-én felreppent hírek szerint Bariczánét – aki bábaként dolgozott még azon a vasárnapon előállították, ő azonban azt vallotta, hogy dr. Schwarcz Zoltán orvos hagyta nála a csecsemőt, azt állítva, hogy a selyem fehérneműben egy újszülött holttest van, Bariczánét pedig felszólította, hogy tüntesse el, ezért 15 pengőt ígért neki. A bába később vette észre, hogy egy, még élő csecsemőről van szó, ezért azonnal a rendőrségre sietett, megérkezésekor azonban az újszülött már halott volt. A rendőrség következő lépése Schwarcz doktor őrizetbe vétele volt. Az orvos külföldön szerzett diplomát, amit Magyarországon nem nosztrifikált (honosított). Schwarcz azt vallotta, hogy őt egy bizonyos Fehér Mária, sashalmi varrónő kereste fel a rendelőjében, azzal a kéréssel, hogy „segítsen megszabadítani őt terhességétől”, azonban már olyan előrehaladott volt a terhesség, hogy az orvos jelezte: mindenképpen le kell folytatni a szülést. Ezután bevitte a Szent István kórházba, ahol vasárnap hajnalban a nő egészséges gyermeknek adott életet, a csecsemőt Fehér Gézának nevezték el. Még aznap aztán a nő magához hívatta Schwarczot és jelezte, hogy el szeretné hagyni a kórházat. A csecsemőt ruhába bugyolálva magukkal vitték, azonban a nő a taxiban azt állította, hogy az újszülött halott, átadta az orvosnak és sietve kiszállt az autóból, de előbb még 30 pengőt adott a doktornak, hogy tűntesse el a holtestet. A kórház az ügyben azt nyilatkozta, hogy a csecsemő egészségesen született, ugyanis nem adnak ki holttestet, a rendőrség azonban hiába kereste az anyát, kiderült, hogy Sashalmon nem él Fehér Mária, tehát nem létező személy adatait adta meg.

A csecsemő ügyében vasárnap estére nagyon sok megválaszolatlan kérdés látott napvilágot, legfőképpen két dolog nem volt tiszta: ki a gyermek anyja, és ki ölte meg az újszülöttet: az orvos, az anya vagy a szülésznő?

14614490_10207979444072364_95864158_o.jpgForrás: Arcanum Digitális Tudománytár

Február 16-án Az Est című lap már címlapon hozta a történetet „A Bűnös anya nyomában” címmel. A híradásból annyi újdonság kiderült, hogy az orvos és a bába korábban többször működött együtt tiltott műtéteknél. Az anya személyét illetően azonban nem jutottak előrébb. Annyi kiderült, hogy a Hársfa utca sarkán szállt ki a taxiból és adta át a becsomagolt újszülöttet az orvosnak, emiatt a rendőrség razziát tartott a környéken. Egy elegáns megjelenésű, azonban vélhetően súlyos betegen fekvő nőt kerestek. A cikkből kiderül továbbá, hogy szembesítették az orvost a bábával, és a szülésznő fenntartotta korábbi állításait:

"- Igenis, megmondom, doktor úr, hiába is tetszik tagadni, - mondta Bariczáné emelt  hangon -  többízben   tetszett  tiltott   műtétet végrehajtani  nőkön és nem egyszer segédkeztem a doktor  úrnak ...

- Nem igaz! - csattan fel a fiatal orvos hangja.

- Pedig így igaz, hiába minden, doktor úr - hajtogatta Bariczáné.

A rendőrtiszt ekkor az orvos felé fordult:

- Mondja meg már végre, ki az anyja a halott gyermeknek! Ki rejtőzik Fehér Mária álneve alatt?

Az orvos lehajtotta fejét, kezét tördelve, halkan felelte:

- Nem tudom, kérem... nem tudom megmondani… szombaton láttam először...

- Hiába tagad - állt eléje kemény szóval a rendőrtiszt. - Mi kinyomozzuk. Már adataink is vannak arról, kicsoda tulajdonképpen az ál-Fehér Mária.

Erre nem felelt dr. Schwarcz Zoltán. Remegő kezével végigsimította verejtékező homlokát."

Február 17-én, csütörtökön, Az Est – amely ennek a rémballadának a fő krónikása volt – egy egész oldalas cikkben foglalkozott az üggyel, és jelentette meg a legújabb fejleményt: kiderült az anya személyazonossága, Giczi Mária celldömölki 32 éves nő volt, aki azon a vasárnapon világra hozta a csecsemőt. A rendőrök Schwarcz Zoltán rendelőjében találtak egy levelet, amelyben egy celldömölki orvos üzente, hogy felküldi egy terhes betegét hozzá. Ezután a nyomozóknak könnyű dolguk volt, hamar megtudták, hogy a celldömölki közkórházban fekszik az anya, Giczi Mária, aki részletes vallomást is tett: két évvel a szörnyű eset előtt „megismerkedett egy fiatalemberrel, akivel hamar hírbe hozták, ezért családja megszakított vele minden érintkezést”. Ezután egyedül élt, majd egy szövetkezeti tisztviselővel ismerkedett meg, és három hónap után terhes lett, az apa azonban nem örült ennek a hírnek és elhagyta a fiatal terhes nőt. A nő később szabadulni akart a „szégyentől”, ezért utazott fel Pestre Schwarczhoz, aki azt ajánlotta, hogy mivel a szülés nagyon előrehaladott állapotban volt, megpróbál koraszülést előidézni, így a csecsemő valószínűleg halva fog a világra jönni. Ez a tervük azonban nem vált be, ugyanis a csecsemő élve született. Vallomásában az anya kiemelte, hogy ő nem akarta a gyermek halálát, miután a kórházat elhagyta, Schwarczzal úgy egyeztek meg, hogy az orvos a gyereket a szülésznőnek adja, aki majd gondoskodik róla.

A csecsemőgyilkossággal egyidejűleg házkutatást tartottak Schwarcz Zoltán lakásán, és több embert, általában korábbi pácienseket hallgattak ki, ugyanis kiderült, hogy az orvos rendelőjében számos abortuszt hajtottak végre. Az újság „angyalgyárként” hivatkozott a rendelőre.

azest_1938_02_pages164-164_2_1.jpgForrás: Arcanum Digitális Tudománytár

Két nappal később ismét címlapon hozta Az Est az ügyet, és meglepő módon azon a helyen közölte rendkívül részletesen a boncolás eredményét (később, a 18+ jelzés után közöljük). Az ügy közben haladt tovább, mind az orvost, mind a bábát magzatelhajtás és szándékos emberöléssel vádolta meg a vizsgálóbíró, és előzetes letartóztatásba helyezte őket. Február 20-án aztán az anyával közöltek egy beszélgetést, amelyben Giczi Mária így nyilatkozott:

Nem tudom, hogy mondta el mindazt, ami történt, dr. Schwarcz Zoltán. Amit én mondok, az az igazság. Terhességem nyolcadik hónapjában elhatároztam, hogy felutazok Budapestre, ott szülöm meg gyermekemet. Semmiféle rossz szándék nem vezetett, csak a szégyentől akartam itt megszabadulni. Hiszen nagyon jól tudtam, milyen szégyen vár reám, ha itt Celldömölkön híre megy, hogy törvénytélen gyermeknek adtam életet. Török dr. úr ajánlatára kerültem dr. Schwarcz Zoltánhoz. Mingyárt megmondtam neki, hogy nem magzatelhajtás miatt jöttem, nem akarom elpusztítani gyermekemet, de mert haza sem vihetem Celldömölkre, arra kértem dr. Schwarczot, hogy a szülés után ő gondoskodjék a gyermek elhelyezéséről, tegye be valamelyik lelencházba. Ezért a szolgálatáért adtam át neki 350 pengőt.”

Giczi Mária és Schwarcz doktor szembesítéséről március 8-án számolt be a 8 Órai Újság. Mind a két vádlott tagadta bűnösségét, a szembesítés alatt az anya hisztérikusan kiabált az orvossal, miszerint ő nem akarta megölni a csecsemőt. Az orvos Bariczánét vádolja, miszerint ő okozta a csecsemő sérüléseit, amibe később belehalt.

14572105_10207980779985761_1328578218_o.jpgForrás: Arcanum Digitális Tudománytár

Az üggyel legközelebb egy év múlva foglalkoztak a lapok, amikor is lefolytatták a tárgyalást. 1939 márciusának elején mindhárom vádlott tagadta bűnösségét, azonban az ügyész vádbeszédében kiemelte, hogy dr. Schwarcz Zoltán, Giczi Mária és Baricza Pálné is meg akarta ölni a csecsemőt. Végül sor került az ítélethirdetésre: dr. Schwarcz Zoltánt bűnösnek találták szándékos emberölés bűntettében, magzatelhajtás bűntettének kísérletében, családi állás elleni bűntettben, háromrendbeli magzatelhajtás bűntettében és kuruzslás vétségében, és ezért 12 évnyi fegyházra ítélték. Giczi Máriát gyermekölés bűntettéért, valamint magzatelhajtás bűntettének kísérletéért kétévi börtönnel sújtották, míg Baricza Pálnét a szándékos emberölés bűntette alól felmentették, de bűnösnek mondták ki magzatelhajtás vétségében, ezért három hónapnyi fogházra ítélték.

18+

 

Az újszülött halálának körülményeiről készült boncolási jegyzőkönyv megállapításait Az Est című lap 1938. február 19-i számának címlapján részletesen közölték. A leírás egyes olvasok számára megrázó lehet, ezért a gyengébb idegzetűek illetve a témára érzékenyebbek ne olvassák el az alábbi szemelvényt:

„Különösen döntő súllyal esett latba a nyomozás további folyamán a törvényszéki orvosok jegyzőkönyve a szerencsétlen kis csecsemő felboncolásáról. A nyolc hónapra született kis csecsemőt tudvalevőleg dr. Orsós Ferenc egyetemi tanár, törvényszéki orvosprofesszor boncolta fel asszisztenseivel. A boncolásnál személyesen részt vett Antalffy Manó vizsgálóbíró is.

Ez a boncolás - mint már tegnap megírtuk - megdöbbentő eredményre vezetett. Megállapították ugyanis, hogy a nyolchónapra született kis csecsemő élve jött a világra, egészséges, erős, életképes fiúcska volt. A boncoló orvosok véleménye szerint minden kétséget kizáróan fulladás okozta a kis csecsemő halálát, mert gégefője el van törve. Megdöbbenve tapasztalták a boncolás során, hogy milyen hihetetlen kegyetlenséggel oltották ki a meglepően szívós kis koraszülött csecsemő életét. A boncolási jegyzőkönyv szerint nincs kizárva, hogy valaki kegyetlen kézzel benyúlt az ártatlan kis csecsemő szájába, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy kívülről ne látsszék meg a fullasztás előidézése. Először úgy próbálta megfojtani a csecsemőt a gyilkos, hogy befogta az orrát és a száját, hogy ne kapjon levegőt. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a még fejletlen és gyenge orrcsont egészen horpadt és elferdült. Ez a kegyetlen megfullasztási kísérlet azonban, úgy látszik, nem járt eredménnyel, mert ezt követte a második kísérlet: a gyilkos olyan vadul és kíméletlenül nyúlt be a csecsemő torkába, le egészen a bárzsingig [nyelőcső – a szerk.], hogy egy pengő nagyságú darabot ki is szakított a torokból. Csodálatosképpen a kis újszülött még ennek következtében sem halt meg. Ekkor a boncolóorvosok feltevése szerint a gyilkos összenyomni próbálta az újszülöttet, valószínűleg úgy, hogy ráfeküdt, vagy valami nehéz tárggyal agyon nyomta, kendőkkel átkötözve fullasztotta meg. Ezt bizonyítja az, hogy a gyenge, apró kis bordák össze vannak zúzódva, törve."