Nyári Gábor

80 évvel ezelőtt, 1936. június 21-én rendezték az első Magyar Nagydíjat a Népligetben kialakított pályán. Az autósvilág akkori legnagyobb sztárjai – köztük a magyar Hartmann László – vettek részt a versenyen, amelyet végül az esélyesebb német autókat lehagyva Tazio Nuvolari nyert meg.

A győztes Tazio Nuvolari, a Budapesti Hírlap képes mellékletének 1936. június 23-i számának címlapján 

 György Sándor 

1868. június 18-án Jean-Pierre de Smet belga misszionárius a mai Montana területén találkozott a híres Ülő Bika törzsfőnökkel, akivel később jó barátságba is került, Franciaországban újabb hitelt szavaztak meg a Szuezi-csatorna munkálataira, a londoni parlamentben pedig Benjamin Disraeli miniszterelnököt faggatták arról, hogy miért is függesztették fel a brit Királyi Zeneakadémia évi 500 fontos támogatását. Kenderesen közben megszületett Horthy István és Halassy Paula ötödik gyereke, Miklós, a későbbi altengernagy és Magyarország kormányzója.

Rövid tudósítás az országos ünneplésről a Tolnai Világlapja 1933. június 28-i számában

Bár a középnemesi család sarjának "normális" körülmények között kevés esélye lett volna egy ország élére jutnia, az első világháború és az azt követő átrendeződés alaposan átformálta mind a határokat, mind pedig a politikai helyzetet. Miután Horthy Miklóst 1920 tavaszán kormányzóvá választották, az ő és családja élete is nagyban átalakult; számos reprezentatív feladata mellett a kormányzó születés- és névnapja is nyilvános ünnep lett, díszszemlékkel, fogadásokkal, felvonulásokkal. Bár sokaknak lehet szokatlan, hogy az államfő születésnapját ilyen keretek között ünnepelték, a korban ez egyáltalán nem számított kirívónak, sőt, sok helyen ma sem az; elég csak II. Erzsébet brit királynő áprilisi tényleges, és néhány nappal ezelőtt megtartott hivatalos születésnapjára gondolnunk. Mai posztunkban Horthy kormányzó születésnapján megjelent sajtóhírekből, tudósításokból válogattunk.

Nyári Gábor

Ezekben a hetekben még azok is a franciaországi foci EB-re figyelnek, akiket általában hidegen hagynak a futballvilág eseményei, ugyanis a magyar válogatott 30 év után jutott ki világversenyre, ráadásul első meccsünket is megnyertük. Korábban ez nem mindig volt így, a Bernben második helyet szerző, az angolokat kétszer megverő Aranycsapat névsorát álmunkból keltve is hiba nélkül soroljuk, de mit tudunk az 1938-ban Franciaországban világbajnoki ezüstérmet szerző csapatról? Mai cikkünkben ezt a csapatot és teljesítményét mutatjuk be Nektek, videók és színezett korabeli fotók segítségével.

A világbajnoki döntő előtti pillanatok 

1938 júniusában szintén Franciaországra szegezték tekintetüket a focidrukkerek, 4-e és 19-e között összesen 15 csapat mérte össze erejét a harmadik alkalommal megrendezett világbajnokságon. Eredetileg 16 ország vett volna részt a tornán, de az Anschluss miatt Ausztria ekkorra már megszűnt, az osztrák játékosok egy része a német keretbe került, másik csapat pedig – miután Anglia nem vállalta a felkérést – már nem kapott meghívást. Érdekes kérdés, hogy mennyire tekinthető a torna világbajnokságnak, hiszen, a 15 csapatból csupán kettő érkezett az amerikai kontinensről (Kuba és Brazília), egy pedig Ázsiából (Holland-India). Az európai országok közül Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Németország, Norvégia, Olaszország, Románia, Svájc és Svédország vett részt. Feltűnő, hogy több „futball nagyhatalom” és hiányzik ebből a sorból. Spanyolország a polgárháború miatt már a selejtezőkön sem vett részt, Anglia pedig (ahogy Uruguay és Argentína is) előre jelezte, hogy nem kíván részt venni a tornán.

Nyári Gábor

Folytatódik a Mindszenty József hercegprímás személyéről és megítéléséről szóló vita, amelyet Paksy Zoltán Magyar Narancsnak adott interjúja indított el. Erre írtam választ, Paksy Zoltán pedig eljuttatta blogunknak reakcióját, amelyet korábban teljes terjedelmében közöltünk. Jelen írásomban Paksy levelére válaszolok. Mivel Paksy több esetben is csúsztatással és tévedéssel vádolt, ezért a félreértések elkerülése és az olvasói szemszögből való könnyebb megértés végett dőlt betűkkel olvasható a Paksy által írt szöveg, alatta pedig egyes bekezdéseire adott válaszaim.

Mindszenty hercegprímás népbírósági perén (Forrás: mindszenty.hu)

Nyári Gábor A bíbor 50 árnyalata hangzatos címmel írt publicisztikát a Mindszenty Józsefről készült interjúm és nyilatkozatom kapcsán. Azért írom, hogy publicisztikát, mert írását történészi megközelítés nem jellemzi, abban sem szakmai érvek, sem okfejtés nincs. Cikkében egymást követik a tárgyi tévedések és csúsztatások, utóbbiak egyre durvább formában. A félreértés elkerülése végett megjegyzem, hogy nem gondolom, hogy ezeket Nyári Gábor szándékosan követte el, szerintem ezek a felszínes tudás és a történészi objektivitást elhomályosító ideológiai elkötelezettség következményei.

Nagyon izgalmas felvetés, hogy a publicisztika jellemzője az, hogy tárgyi tévedéseket halmozva csúsztat, szemben a történészi megközelítéssel, ami ezt nem teszi. Ebből egyrészt következik, hogy a megjegyzést minden újságíró, publicista és blogger nevében szeretettel köszönöm, mint a Horthykorszak.blog.hu főszerkesztője. Másfelől pedig ha a történészek ily makulátlanok lennének, akkor nem is lenne vita, hiszen mindenki megírná az igazat, és mivel abból csak egy van, mindenki egyet értene.

Illik Péter

Sokan, sokféle módon írtak már Trianonról. Ismerjük a béke részleteit, az előzményeket, a következményeket, az ide kapcsolódó legendákat, valamint hogy a politika és a társadalom hogyan viszonyult a problémához. Egy nagyon érdekes feldolgozási mód azonban egészen eddig kimaradt a kutatók látószögéből. Vizi László Tamás A sérelmi politizálástól a nemzeti összetartozásig. Trianon, revízió, határkérdés, nemzetegyesítés (1920–2010) című kötetében azt vizsgálja, hogy a magyar külpolitika 1920 és 2010 között hogyan próbálta meg feldolgozni a trianoni traumát. Nem született még olyan munka, amely ilyen részletesen, számos forrással kiegészítve mutatná be, hogy az egyes politikai rendszerek – a nemzeti felfogású Horthy-korszaktól a Rákosi- és Kádár-korszak kommunista diktatúráján keresztül a rendszerváltás utáni jobb- és baloldali kormányokig – hogyan kezelték a kérdést. A kötet bemutatójára május 10-én került sor a Kossuth Klubban, jelen írásunk rendhagyó módon egyszerre számol be a rendezvényről és ad részletes ismertetést a könyvről.

A Kossuth Klub zsúfolásig megtelt termében Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem történész professzora, valamint a Cepoliti Kiadó vezetője, Simon János történész mutatta be a kötetet. Gulyás – saját élményekkel tűzdelt – előadásában részletesen bemutatta a könyv egyes fejezeteit (hasonló módon, mint későbbi ismertetőnkben). Simon szintén saját tapasztalatairól, valamint a kötet kiadási körülményeiről beszélt, kiemelve, hogy igen rövid idő alatt is sikerült egy komoly monográfiát elkészíteni. Ezt követően szólalt fel a szerző, Vizi László Tamás, a Kodolányi János Főiskola oktatási rektorhelyettese. Megköszönte a közreműködők áldozatos munkáját, elmondta, hogy Simon folyamatos – néha szükségképpen kemény – buzdítása nélkül nem születhetett volna meg a munka, és kezdetben a tervezett borítóval sem volt elégedett. A téma iránti érdeklődést jól mutatja, hogy a termékeny vitát követően a hallgatóság hosszú sorokban várakozott frissen vásárolt kötetének dedikálására.

Gulyás László, Vizi László Tamás és Simon János a könyvbemutatón

Domján Dániel Ferenc

Dr. Zachar Péter Krisztián történész, a Kodolányi János Főiskola Nemzetközi Tanulmányok és Történelem Tanszékének vezetője május 27-én tartotta előadását „Gondolatok Csonka-Magyarország eszmetörténetéhez” címen, az eseményt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szervezte. Az előadás a „Horthy-fasizmus? Korporatív magyar állam? Keresztény harmadik út?” alcímet viselte, amely előrevetítette az egy-másfél órás előadás fő irányvonalát: Zachar az első világháború utáni Magyarország politikai-társadalmi berendezkedését vizsgálta meg, illetve bemutatta azokat a lehetőségeket és irányokat, amelyek alternatívaként jelen voltak a korszakban, gondolva elsősorban a hivatásrendiségre.

Az esemény meghívója

Zachar Péter előadásának indításaként a XIX. század uralkodó eszméjének, a klasszikus liberalizmus változásának, hanyatlásnak okaira mutatott rá. A század végére és főleg a XX. század elejére számos probléma jelent meg, amelyekre a klasszikus liberalizmus nem tudott választ adni: a társadalmi feszültségek egyre jobban a felszínre törtek, előtérbe került a nemzetiségi kérdés is. Az első világháború utáni Európában újrarendezkedés kezdődött, a birodalmak eltűntek, új országok születtek, a háborús pusztítások pedig a társadalom miden rétegét érintették, Európában és a Monarchiában a liberális szabadságjogok azonban csupán bizonyos csoportokra nézve voltak kedvezőek. A XIX. század végén azonban a „közjó” fogalma és gondolata is megjelent, elsők között XIII. Leó pápa 1891-ben kiadott „Rerum Novarum” kezdetű enciklikájában.