Domján Dániel Ferenc

Dr. Zachar Péter Krisztián történész, a Kodolányi János Főiskola Nemzetközi Tanulmányok és Történelem Tanszékének vezetője május 27-én tartotta előadását „Gondolatok Csonka-Magyarország eszmetörténetéhez” címen, az eseményt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szervezte. Az előadás a „Horthy-fasizmus? Korporatív magyar állam? Keresztény harmadik út?” alcímet viselte, amely előrevetítette az egy-másfél órás előadás fő irányvonalát: Zachar az első világháború utáni Magyarország politikai-társadalmi berendezkedését vizsgálta meg, illetve bemutatta azokat a lehetőségeket és irányokat, amelyek alternatívaként jelen voltak a korszakban, gondolva elsősorban a hivatásrendiségre.

Az esemény meghívója

Zachar Péter előadásának indításaként a XIX. század uralkodó eszméjének, a klasszikus liberalizmus változásának, hanyatlásnak okaira mutatott rá. A század végére és főleg a XX. század elejére számos probléma jelent meg, amelyekre a klasszikus liberalizmus nem tudott választ adni: a társadalmi feszültségek egyre jobban a felszínre törtek, előtérbe került a nemzetiségi kérdés is. Az első világháború utáni Európában újrarendezkedés kezdődött, a birodalmak eltűntek, új országok születtek, a háborús pusztítások pedig a társadalom miden rétegét érintették, Európában és a Monarchiában a liberális szabadságjogok azonban csupán bizonyos csoportokra nézve voltak kedvezőek. A XIX. század végén azonban a „közjó” fogalma és gondolata is megjelent, elsők között XIII. Leó pápa 1891-ben kiadott „Rerum Novarum” kezdetű enciklikájában.

A megjelenő alternatívákat Zachar két részre osztotta, egyrészt a meglévő rendszeren kívül gondolkodókat – úgy, mint a nacionalizmus, internacionalizmus vagy a föderatív koncepciók – illetve azokat, amelyek a rendszer keretein belül gondolkodó eszméket – pl. szolidaritás iskolája (H. Pesch) vagy a jezsuita közgazdaságtan. Az első világháborút Zachar Péter mint korszakhatárt mutatta be, amit követően megjelentek a válságra adott globális politikai válaszok is. Ezeket négy csoportban különítette el:

• Totális diktatúrák
  1. 1917 – Szovjetunió
  2. 1922 – Fasizmus Olaszországban
  3. 1923 – Nemzeti szocializmus – Hitler
• Liberalizmus megújításának kísérlete
  1. Mises – liberalizmus újragondolása főként a jogállamiság szempontjából
  2. Keynes – állami beavatkozás elmélete
• Autoriter berendezkedés – fasizmus-, náci- és szovjetellenes berendezkedés
  1. Salazar (portugál példa)
  2. Ständestaat (osztrák példa)
• Konzervatív, tradicionális válaszok – nem kötődik politikai rendszerhez vagy gazdasági modellhez
  1. Keresztény szociális gondolat
  2. Hivatásrendiség

Az előadás további részében Zachar a hivatásrendi gondolatnál maradva mutatta be annak főbb vonásait illetve megjelenését Magyarországon. A hivatásrendiség rendelkezik egy organikus társadalomszemlélettel, gazdaságilag pedig a polgári kapitalizmus „humanizált” formáját vallja. Egyik alapelve a szubszidiaritás elve, eszerint kis közösségek alkotják a társadalmat, a döntéseket a legalsóbb fokokon hozzák meg, ezen kívül a szolidaritás és a közjó elvét is vallja. A jövedelemre, mint morális tényezőre tekint, így megteremtve egy igazságosabb bérezést illetve a szolidaritást a társadalomban.

Magyarországon az első világháborút követő zűrzavaros időszakban megjelentek a válaszreakciók, az alapvető kérdések annak mentén alakultak ki, hogy a régi rendszer minden elemét el kell-e törölni, vagy a rendszer megújítható saját keretein belül. Zachar úgy véli, az 1920 utáni időszakban nincs keresztény-konzervatív áttörés és maga a Bethlen-kormány sem nevezhető annak, ugyanis széles körből „táplálkozott” (Bethlen–Peyer-paktum), a szabadelvű nemzeti liberalizmusnak volt a továbbgondolása. Ennek ellenére megjelent a keresztény-konzervatív gondolat, amelyet Giesswein Sándor pápai prelátus, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök vagy Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter képviselt, azonban ők fokozatosan elhagyták a kurzust.

Kerkai Jenő

A hivatásrendiségi gondolatot Magyarországon olyan emberek alapozták meg, mint Mihelics Vid, Kovrig Béla vagy Magyary Zoltán. A hivatásrendi berendezkedést a már fent említett módon képzelték el Magyarországon is (szolidaritás, szubszidiaritás-elve stb.). Egyik legjelesebb képviselője Varga László jezuita szerzetes és társadalomtudós volt, aki a társadalmi erkölcsi-etikai válságra is választ keresett. Szerinte a gyógyír nem lehet a diktatúra illetve a mindenható állam, hiszen a társadalom organikus, olyan mint egy test, a különböző „testrészeknek” pedig megfelelő arányban kell létezniük és egymást segíteniük, hogy minden megfelelően működjön. A kis közösségekben könnyen segíthetünk egymáson, ugyanis ismerjük egymást és a közösség problémáit. Ezen elvek mentén megfogalmazható a család – hivatás – nemzet (állam) hármas is. Össze kell tudni egyeztetni a közjót az egyéni szabadságjogokkal.

Glattfelder Gyula

Szegeden Glattfelder Gyula támogatásával, Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm szervező tevékenységével létrejött a Hivatásszervezet, amely hamarosan országos mozgalommá nőtte ki magát, közel 100 000 taggal. Létrehozták a KALOT-ot (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Testülete), létrejött az Actio Catholica. A szervezet pártok- és felekezetek feletti volt, Imrédy Béla és Teleki Pál is támogatta. A szervezetet kétszer is feloszlatták, egyszer a nyilasok 1944-ben, majd a kommunisták 1945-ben.

Zachar Péter Krisztián témában megjelent kötete: Gazdasági válságok, társadalmi feszültségek, modern válaszkísérletek Európában a két világháború között. L'Harmattan, Budapest, 2015.