Hamerli Petra

Szinte napra pontosan 89 éve, 1927. április 5-én írta alá Bethlen István és Benito Mussolini az olasz–magyar barátsági szerződést, amely a Horthy-kori Magyarország egyik legfontosabb külpolitikai partnerévé Olaszországot tette. A nyilvánosság számára semmitmondó, titkos záradéka alapján azonban messzemenő politikai együttműködést jelentő egyezményt a két ország politikai érdekeinek találkozása előzte meg.

Bethlen István és Benito Mussolini (Forrás: www.mnl.gov.hu)

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés rendelkezései értelmében Magyarország elveszítette területének mintegy kétharmadát, s a magyarajkú lakosság jelentős hányada is az anyaország határain kívülre került. A békeszerződés továbbá 35 ezer főben maximalizálta a hadsereg létszámát, és jelentős összegű jóvátétel fizetését rótta ki Magyarországra. A területi veszteségek rögvest életre hívták a revízió – azaz a békeszerződés felülvizsgálata, majd tárgyalásos úton történő módosítása – igényét, amelyhez Magyarországnak nagyhatalmi támogatóra volt szüksége. Az első világháborút követően létrejött, ún. versailles-i békerendszerrel Olaszország is elégedetlen volt, aminek fő okát a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság – vagy ismertebb, 1929-ben hivatalossá lett nevén Jugoszlávia – létrejöttében találhatjuk meg. A délszláv állam születése egyrészt lehetetlenné tette, hogy a londoni titkos szerződésben – amelynek területi ígéretei rávették Olaszországot a háborúba antant oldalon való belépésre – foglalt területi ígéretek között szereplő Kelet-Isztriát és Közép-Dalmáciát Olaszország kapja, másrészt Jugoszlávia léte akadályozta Olaszországot abban, hogy Közép-Európában, a Balkánon és az Adrián befolyási övezetet alakítson ki. Ennél fogva a versailles-i békerendszernek a Jugoszlávia kiiktatásával járó revíziója Olaszországnak is érdekében állt. Éppen így Magyarországnak sem volt ellenére Jugoszlávia, mint kisantant-állam felbomlasztása. Ezek a pontok vezettek az olasz–magyar barátsági, békéltető eljárási és választott bírósági szerződés megkötéséhez.

A barátsági szerződés nyilvános pontjai kimondták az örök barátságot és állandó békét, lefektették a békéltető eljárás és a döntőbíróság szabályait, és meghatározták az egyezmény fennállásának idejét. E pontok nem tartalmaztak konkrétumokat, ám a kisantant körében így is aggodalmat keltettek. A szerződés valódi értékét a titkos záradék jelentette, amely kimondta, hogy a két fél az őket kölcsönösen érdeklő kérdések megoldásában együttműködést fog tanúsítani. Magyarország és Olaszország szövetsége egészen 1943-ig, a fasizmus bukásáig fennállt, s politikai, gazdasági, valamint kulturális téren egyaránt éreztette a hatását. Az együttműködés legfontosabb pontjait az a két pillér jelentette, amelynek köszönhetően a szerződés létrejött. Így a magyar revíziós törekvések melletti olasz propaganda, illetve a Jugoszlávia felbomlasztására irányuló lépésekhez – nevezetesen két szeparatista szervezet, a horvát Usztasa és a macedón VMRO támogatásához – nyújtott magyar segítség jelentették az 1927-ben hivatalossá lett olasz–magyar barátság fő vonalát.