"Régi zászlónk összetépve, fegyverünk csorba – lelkünkön bilincs. De tudom: talpra kell állanunk mégis. De tudom: újra kell kezdenünk az izzadságos, nehéz munkát. Tudom: vágni fogjuk kemény, vad sziklába az utat, melyen egy kemény, régi nép lép majd velünk és utánunk újra csak felfelé!" – így írt Kós Károly 1921 januárjában, és bár azóta zászlók és fegyverek jöttek, és tűntek el a történelem süllyesztőjében, mondanivalója mára sem veszített értékéből. Épp ezért is választotta a Horthy-korszakot Kutatók Társasága beköszöntő írása mottójául abban a reményben, hogy legyen bármilyen kemény is az a szikla, ha utat nem is, de egy kis ösvényt azért vághatunk bele.

Egyesületünk tagsága döntően fiatal történészekből áll. Célunk, hogy a Horthy-korszakot, annak fontos eseményeit és meghatározó személyeit megismertessük a társadalom a téma iránt érdeklődő tagjaival, emellett pedig a tudomány színterén is maradandót alkothassunk.

A Horthy-korszak, bár alig egy negyedszázadot takar, mégis a magyar történelem egyik legvitatottabb, leginkább átpolitizált része. Viszonylagos közelsége, a korszakban átélt olyan traumák, mint Trianon, a gazdasági világválság, a második világháború vagy a holokauszt miatt objektív értékítéletet mondani még nem lehet. Nehéz ezt beismerni, főleg egy történész számára, de ha ezt elfogadjuk, elejét vehetjük azoknak a parttalan vitáknak, amelyekben mindenki kizárólag a „saját igazságát” hangoztatja és fogadja el.

Ugyanígy hibás az is, ha a korszakot csak a fentebb is említett, döntően külső befolyásra bekövetkező traumák alapján vizsgáljuk. A Horthy-korszak nem csak ezekből állt. Nem lehet megfeledkezni a társadalom egyes rétegeinek helyzetéről és ennek változásáról, az olyan eseményekről, mint az Eucharisztikus Világkongresszus, a gödöllői Cserkész Jamboree, vagy az olyan személyekről – a legfelsőbb politikai eliten kívül –, mint Klebelsberg Kuno, Schlachta Margit, Tormay Cécile, Szekfű Gyula, Szabó Dezső, Prohászka Ottokár, Féja Géza, Herczeg Ferenc, Szent-Györgyi Albert, Peyer Károly, Hubay Kálmán vagy Habsburg József. A sor szinte a végtelenségig folytatható, de számtalan olyan esemény zajlott le és személy élt a Horthy-korszakban, amelyek vagy akik valamilyen módon nyomot hagytak a magyar történelemben, de az évtizedes parttalan viták következtében a háttérbe szorultak.

Akárcsak a többi történelmi időszak, a Horthy-korszak sem fekete vagy fehér. Voltak előnyei és hátrányai, voltak sikerek és kudarcok egyaránt. Ezek azonban nem kiölik a másikat, hanem együtt teszik komplexszé a vizsgált 25 évet. A Horthy-korszak nem volt „fasiszta diktatúra”, ahogy nem volt a mai értelemben vett „fejlett demokrácia” sem.

Célunk, hogy olyannak mutassuk be a Horthy-korszakot, amilyen az valójában lehetett. Megidézze az „akkori világot”, az egyes eseményeket, személyeket, tragédiákat és sikereket. Ennek egyik legfőbb eleme, hogy igyekszünk a „korszak emberének fejével”, nem pedig a mai tudással felvértezett polgár agyával gondolkozni.

Az egyesület tudományos szinten arra törekszik, hogy bemutasson minél több – a nagyközönség és a szakma érdeklődését egyaránt kiváltó – forrást, alapkutatásokat végezzen, ezek eredményeiről pedig folyamatosan beszámoljon, tudományos vitákat gerjesszen.

Emellett az egyesület azonban ugyanolyan fontosnak tartja a – tudományos – ismeretterjesztést is. Ezen a blogon és Facebook oldalunkon folyamatosan jelentkezünk a korszak politikáját, társadalmát, kulturális és művészeti életét bemutató írásokkal, emlékezünk és emlékeztetünk a korszakhoz kapcsolódó évfordulókra, foglakozunk azzal, hogy a közoktatásban hogyan tanítanak a Horthy-korszakról, és igyekszünk reagálni a jelenben is megmutatkozó történelmi eseményekre. Mindezt szeretnénk XXI. századi módon, a modern technika eszközeit is használatba véve, érdekesen közvetíteni.

Reméljük, hogy egyesületünk munkája segíteni fogja a Horthy-korszak jobb megismerését és megértését.