"Lakni csak kell valahol..." I.

A polgári fürdőszoba a két világháború között

  „ A lakás nem reprezentációra, illetve nem elsősorban a reprezentációra szolgál, hanem a benne lakók kényelmére.”[1]

Az első világháború az élet minden területén forradalmi változást idézett elő. A nők férfi módira vették, a férfiak pedig örültek ha egyáltalán vették. Megváltozott az öltözködés, az étkezés, és az otthon is. Utóbbi funkciójában és külsejében egyaránt, hiszen a polgári rétegek korábbi nagy, reprezentatív céllal épült és berendezett lakásai átalakulóban voltak. A méretek összementek, a díszes, nehéz és gyakran nyomasztó hatást keltő bútorok szép lassan lecserélődtek. A "práktikum" és a funkcionalitás vette át helyüket, és persze nem utolsósorban a fenntarthatóság. Keveseknek telt már 4-6 szobás nagy lakás fenntartására, több tagú személyzet foglalkoztatására. S ki akart volna nagy, huzatos, tárgyakkal túlzsúfolt lakásban élni? Megjelentek a beépíthető faliszekrények, az ággyá alakítható kanapék, mind többen igényelték a villany-, gáz- és vízvezeték beszerelését. Egyre gyakoribb elvárás lett a fürdőszobás lakás...

7626_1940.jpg

Fürdőző hölgy, 1940. Forrás: Fortepan

"Lakni csak kell valahol..." sorozatunk útja a polgári középosztály fürdőszobájának küszöbén kezdődik. A reprezentáció, a feleslegesnek ítélt dolgok mellőzése, a kényelem, a házimunka gyors és hatékony elvégzése (háztartási alkalmazott nélkül is), a konyha és a fürdőszoba szerepe felértékelődött.[2] Már nem csak amolyan mellékes, mostohagyermekei voltak a lakásnak, hanem igen fontos funkcióval bíró elemei, amelyek kialakításakor  innentől a célszerűségre törekedtek.

szinhazielet_1926_19_pages116-116.jpg

"Csendes lakó" csak úgy bérel szobát 1926-ban, ha ahhoz jár fürdőszobahasználat. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

A fürdőszoba iránti igény meglátszott a fővárosi szobabérlet árakon is: ha valaki 1927-ben fürdőszobahasználattal akart szobát bérelni, annak bizony fizetnie kellett, méghozzá nem is keveset. Átlagban úgy 75-100 pengőt, de nem ritkán 100 fölé is kúszhatott bérleti díja. Na persze ebben már egyéb szolgáltatások is voltak (pl. ágynemű, konyhahasználat, később telefonhasználat). Csak összehasonlításképp: egy mérnökdiplomával rendelkező egyetemi adjunktus átlagkeresete 1929-ben 270-290 pengő körül mozgott. A fürdőszobás szobabérleti díj közel ennek közel az 1/3-a. A mai fővárosi albérletárakról rendszerint azt gondoljuk, hogy csak az utóbbi években verik a csillagos eget. Ki kell, hogy ábrándítsuk a kedves olvasót. A fővárosban mindig is drága volt a bérleti díj: a lakáshiányból adódóan a boldog békeévekben is, de a két világháború között különösen.

Az utolsó öt évben tehát a fürdőszobák szaporulata majdnem annyi volt, mint a lakások számának növekedése, ami azt a látszatot kelti, mintha a lebontott régi lakások helyére csupa fürdőszobás lakás épült volna. A rendes lakásokban lakó ember közül ma már több mint 40 % lakik fürdőszobás lakásban.[3]

írta a budapesti lakásokról Dr. Kovács Alajos 1937-ben. Ez a fajta „fürdőszobaközpontúság” általános tendencia volt. A húszas, harmincas években épült bérlakásos házak, budai villák már mind rendelkeztek (legalább egy) fürdőhelyiséggel. Amennyiben az építtető jó áron akarta értékesíteni az ingatlant, mindenképpen gondolnia kellett a korszerű fürdőkád, WC elhelyezésére.

furdoszoba_alaprajzok_akarcsak_ma_talan_egyedul_a_mosogep_hianyzik_teresforma_1936_pages64-64.jpg

Fürdőszoba alaprajzok 1936-ból. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

„De ma, mint kultúrlény, be kellett rendeznem egy hideg-meleg víz szolgáltatásos fürdőszobát, zuhannyal [...] Tessék elképzelni a rezsit, fűtés, világítás, szárítás, forgalmi adó, vigalmi adó...”[4]

A korabeli forrásból is kitűnik, hogy a harmincas évekre a fürdőszoba a középosztályhoz tartozás egyik feltétele lett.

ter_es_forma_1931_osszehaosnlitas_a_szomszedokkal.jpg

16 ország kislakásépítő tevékenységeinek alapelvei  című táblázatot a Tér és Forma építészeti magazin 1931-es számában közölték. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

A korabeli kislakás viszonyokat érdemes összevetni a környező országokéval: Míg Ausztriában és Csehszlovákiában az újonnan épülő kislakásos bérházaknál előírás volt legalább (!) a wc építése, addig ez Lengyelországban törvényben nem volt meghatározva. Meglepő módon a három delikvens közül csak Csehszlovákiában nem erőltették a bérházankénti közös fürdőhelyiségeket. Lengyelországban nem volt lehetséges a fürdő kialakítása (gazdasági okokból), Ausztriában pedig megelégedtek a közös mellékhelyiségekkel.

71959_1942.jpg

Egy II. kerületi budapesti lakás fürdőszobája 1942-ben. Forrás: Fortepan

„Egy ilyen modern fürdőszoba egyik legszebb helyisége a lakásnak. Falai a mennyezetig fehéren csempézve, padlója hófehér lapokkal borítva. A mosdó: oszlopon nyugszik, felette valóságos nikkel-költeménye a legkülönbözőbb toilette-felszereléseknek. A fürdőkád egy pillanat alatt megtelik, vagy kiürül. A fürdőszobát is beragyogja a nap."[5] – a modern lakás, modern fürdőszobája 1929-ben

De hogyan nézett ki egy fürdőszoba? Mi sem egyszerűbb, pont úgy mint ma. Kivéve talán a mosógépet és színes burkolatokat – azokat csak a tehetősebbek engedhették meg. Alapvetően a fehér és a fekete szín dominált (pl. pepita kockás járólap). A padlóburkolatok közül elvétve a könnyen tisztítható linóleum. Mivel többnyire a bejárónő és nem a bentlakó cseléd volt a legelterjedtebb, a házimunka egy jelentős része a háziasszonyra hárult. Mindenképpen célszerű volt ezért olyan bútorokat, burkolatokat vásárolni, amelyek tisztítása könnyű és egyszerű.

bidevel_felszerelt_modern_furdoszoba_1936_teresforma_1936_pages129-129.jpg

Bidével felszerelt modern fürdőszoba a jól ismert pepitával.(1936) Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

„ Zománcozott kádakat előbb szappannal és kefével súrolunk ki, vízzel átöblítjük, azután petróleumba mártott ronggyal még egyszer áttöröljük [...] a vörösrézkádakat ecetből, korpából és finoman őrölt sóból álló péppel tisztítjuk [...] Cinkkádat használat után mindég azonnal kell tisztítani, különben homályos és foltos lesz.” – háztartási praktikák 1928-ból.

Korabeli újsághirdetések. Avagy minden ami kellhet! Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

A fürdőszobák elterjedésével együtt jártak korábban nem, vagy csak ritkán tapasztalt baleseti formák megjelenése. Dr. Bodó Jenő, a Budapesti Mentőegyesület főorvosa egy egész oldalas cikkben taglalja, milyen életveszélyes balesetek érhetik az embert a fürdőben. Ahogyan a lakásokban, úgy a fürdőszobákban is megjelent a villanyvezeték és vele együtt az áramütés veszélye:

 „Az áramütés veszedelme miatt ki kell zárni a fürdőszobából a telefónt [...] Különösen a hölgyek szeretik reggel; telefóncsevegésüket a fürdőkádban ülve elintézni és nem is sejtik, hogy a telefónapparátus esetleges hibája áramütés formájában az életükig; kerülhet.” [6]

Számunkra ma már elképzelhetetlen az élet fürdőszoba nélkül, s ennek a gyökereit valahol a húszas évek változást hozó időszakában kell keresnünk. Akkoriban kezdett kialakulni mai életmódunk megannyi modern vonása és összességében a Horthy-korszak polgári életmódja sokkal jobban hasonlít a mai életvitelünkre, mint ahogyan azt első ránézésre hinnénk.

[1] A mai otthon írásban és képben. Szerk. Frankel György. 1933.13.

[2] Kerékgyártó Béla: Modern lakás – modern életforma. 2014. 26.

[3] Dr. Kovács Alajos: Néhány adat a budapesti lakásviszonyokról. 1937.

[4] Tolnai Világlapja 30.évf. 16.sz. 1930. 44.

[5] Rerrich Béla: Amit mindenkinek tudnia kell a modern lakásról. 1929. 458.

[6] Tolnai Világlapja 33.évf.19.sz. 32.