Horthy Miklós történelmi szerepe

Nyári Gábor

Vélemény

Február 9-én volt Horthy Miklós halálának 60. évfordulója. Bár a XX. század még annyira élénken él a magyar társadalom emlékezetében, hogy igen nehéz Horthy szerepét megítélni, az vitathatatlan, hogy közel negyedszázados kormányzósága miatt a magyar történelem egyik legjelentősebb alakjáról van szó.

Horthy Miklós nem készült politikai és főleg nem államfői pályára. Kiváló tengerész volt, aki a haditengerészetnél töltött idő alatt behajózta a világot és széleskörű műveltségre tett szert. Ugyanakkor Horthy élete végéig abból a „becsületes, lovagias” világképből indult ki, amelyet megismert, így nem vagy csak nagyon későn eszmélet rá a XX. század totális diktatúráinak valódi természetére. Viszont éppen ez a világnézet juttatta Horthyt hatalomra. Az első világháborúval és az azt követő tragédiákkal, mint a Monarchia – katonai, politikai és társadalmi – összeomlása, Károlyi határozatlan kormányzása, a Tanácsköztársaság rémuralma, a Trianonhoz vezető utak, alapjaiban megrengették Magyarországot. Az ismert és elismert admirális, a kiváló modorú és művelt úriember Horthy így 1920-ban elsősorban a stabilitást jelentette. Egy régi, „bevált” rendszer embere volt, aki mégis megtestesített – némi – változtatási lehetőséget is.

horthy_1943.jpg

Horthy tehát kormányzó lett, jelentős politikai tapasztalatok és politikai képzettség nélkül. Azonban Horthy egyik legkomolyabb államférfiúi erénye, hogy mindezzel tisztában volt és képes is volt ezt elfogadni. Ezért mindig olyan tanácsadókkal vette körül magát, akik a kor magyar politikai elitjének legjobbjai voltak. Közéjük tartozott Bethlen István, Teleki Pál, Károlyi Gyula, Kánya Kálmán, Keresztes-Fischer Ferenc vagy Klebelsberg Kuno – csak hogy a legismertebbeket említsem. Horthy regnálásának első másfél évtizedében az ország kitört a diplomáciai elszigeteltségből, bíztató gazdasági folyamatok kezdődtek – amelyek nagy részének a világgazdasági válság vetett végett –, és – annak ellenére, hogy ez a vád éri leginkább a korszakot – a szociális viszonyok is javulóban voltak. Messze volt még Magyarország helyzete az ideális állapotoktól, de már közel sem volt annyira merev a társadalom, mint a Monarchia évtizedeiben.

Az 1930-as évek közepétől azonban egyre fenyegetőbb árnyként vetült Magyarországra az erősödő Harmadik Birodalom, majd amikor kitört a második világháború, hazánk a németek oldalára került. Nem meggyőződésből, egyszerű geopolitikai okokból. Magyarország és egyben Horthy tragédiája, hogy ez az az időszak, amikor az addig megbízható tanácsadók lassan elfogytak Horthy körül. Bethlen, Kánya és Károlyi „kiöregedett”, Teleki tragikus körülmények között elhunyt, Keresztes-Fischer soha nem vállalta, hogy miniszterelnökként az első vonalba lépjen, Imrédy Béla és Bárdossy László finoman szólva sem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, Kállay Miklós pedig teljesen megbízható személy volt ugyan, de hiányoztak belőle Teleki vagy Bethlen kvalitásai. Ráadásul a kormányzó számos esetben sokkal szívesebben hallgatott a döntően németbarát katonákra, mint az angolszászok felé húzó politikusokra. Horthy emellett megöregedett és személyes tragédiák is érték, ezek közül a legkomolyabb az volt, amikor idősebb fia, István, lezuhant repülőgépével a keleti fronton.

A második világháború utolsó szakaszában Horthy már alig bízhatott meg valakiben, még a kiugrási irodát is főleg családtagjai működtették. Meg kell említeni Horthy viszonyát a totális diktatúrákhoz. Mivel ő maga a „régi világ” szülötte volt, sokkal inkább vonzódott a hagyományokhoz hű britekhez, Roosevelttel pedig egyfajta kölcsönös tisztelet alakult ki, mivel mindketten tengerészek voltak. Hitlert rendkívül ellenszenvesnek tartotta, viszolygott a nemzetiszocializmustól – amelynek valódi arcát azonban sajnos nem ismerte fel –, és gyűlölte a kommunizmust, amelyről 1919-ből személyes tapasztalatokkal is rendelkezett. Horthy antiszemita volt, de az ő antiszemitizmusa abból a „tradicionális” európai nézetből származott, amely „nem szerette a zsidókat”, nem volt köze a náci fajelmélethez, és nem irányult semmilyen csoport fizikai megsemmisítésére.

horthy_miklos_latogatasa_csiksomlyon_1940_10_08.pngHorthy Miklós és felesége, Purgly Magdolna Csíksomlyón, 1940. október 8-án

1944 őszére a megöregedett és magára maradt Horthy kevésbé tudott lépést tartani az eseményekkel, bizalmi embereinek köre leszűkült, a sikertelen kiugrási kísérlet és a nyilas hatalomátvétel idején pedig, amikor kisebbik fiát elfogták a németek, már inkább családapaként, mint államférfiként viselkedett. Majd ő maga is német fogságba került, amely után már nem térhetett vissza Magyarországra. Élete utolsó szakaszát Németországban és Portugáliában töltötte, érdeklődött a magyar ügyek iránt, de az emigrációban már nem vállalt komolyabb politikai szerepet. Anna többször hangot adott, hogy reménykedik Magyarország felszabadulásában, és bízott az 1956-os forradalom sikerében is. Talán éppen ennek bukása volt az, amely annyira megviselte az ekkor már 88 éves Horthyt, hogy hamarosan elhunyt portugáliai otthonában. Hamvait 1993-ban hozták haza és temették el a kenderesi családi birtokon.

Horthy nem volt kimagasló tehetségű politikus, de cselekedeteikor elsősorban nemzete érdekeit tartotta szem előtt. Emiatt mindig igyekezett tanácsadóit és az ország vezetőit a legtehetségesebb politikusok közül kiválasztani. Ha kormányzóságának utolsó szakaszát nem árnyékolja be a második világháború – amelynek, valljuk be, végső eredményeire valójában nem sok ráhatása lehetett –, és ennek következményeként nem tett volna számos vitatható lépést, valószínűleg jóval kevésbé megosztó személyként tartanánk számon a magyar történelmi emlékezetben.