Illik Péter

A híreket olvasó ember sajtóorgánumtól, műsorfajtától függetlenül napjában többször is szembesülhet az oktatás különféle, vélt vagy valós, a kelleténél jobban, vagy éppen kevésbé hangsúlyozott problémáival. Bár egyesületünknek nem célja belebonyolódni ezekbe a vitákba, az oktatás, pontosabban a történelemtanítás számunkra legfontosabb részéről megvan (meg is kell, hogy legyen) a véleményünk. Sorozatunk második részében (az első írás az OFI kísérleti tankönyvéről született) egy középiskolai és egyetemi oktatói gyakorlattal egyaránt rendelkező tanár véleményét olvashatják arról, hogy miként jelenik meg a Horthy-korszak a Száray Miklós és Kaposi József által készített tankönyvben[*], és milyen szakmai-módszertani problémák merültek, merülnek fel ezzel kapcsolatban.

A szerzők előszavukban jól és pontosan összefoglalták kötetük jellegzetességeit és céljait. Azért is érdemes őket idézni, kivonatolni bevezetésként, mert a kitűzött célokat valóban meg is valósították. E kötet újításait – joggal – a következőkben látják:[1] (1) a tankönyv megfelel az érettségi követelményeinek, amely egyik hangsúlyos eleme a forrásértés és értelmezés, (2) munkáltat, (3) a „hagyományos tankönyvi szöveg drasztikusan csökkent”, (4) a leckék száma szintén csökkent, (5) a politikatörténet súlya háttérbe szorult, (6) a főszöveg alfejezeteinek mindegyikéhez kapcsolódik forrás, (7) a forrásokhoz vannak kérdések és feldolgozási formák, (8) a nézőpontok rovatban vitaindító kérdések, nézőpontok és források kapnak helyet. Azt ugyanakkor már elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy a tankönyv makro szerkezetében sok újítás nincs, a magyar leckék az egyetemesekkel vegyesen szerepelnek, és a Horthy-korszak három külön részbe került: az első világháború végéhez, a két világháború közötti világ, valamint a második világháború témájához.

A kötet jellemzőinek megfelelően a jelen elemzés fő kérdésfeltevése az, hogy a főszövegből milyen kép rajzolódik ki a Horthy-korszakról, ez mennyiben készít fel az érettségire, illetve mennyiben van összhangban a forrásokkal.

„A szegedi kormány hadügyminisztere, Horthy Miklós vezetésével megkezdődött egy új haderő, a Nemzeti Hadsereg szervezése. Horthy rövidesen függetlenítette magát a szegedi kormánytól, székhelyét áttetette a román megszállástól mentes Dunántúlra. Itt a közigazgatás gyengeségét kihasználva tiszti szabadcsapatok szerveződtek, amelyek terror alatt tartották a lakosságot. A tanácsállam oldalán szerepet vállaló, vagy csak azzal gyanúsított embereket nyilvánosan megkínozták, sokakat legyilkoltak. Az ország népe a háborús szenvedések és a vörösterror után megismerte a fehérterror borzalmait is.”[2]A diák olvasatában nézve ugyanez a szöveg: „A szegedi kormány hadügyminisztere, Horthy Miklós [ő ki?] vezetésével megkezdődött egy új haderő, a Nemzeti Hadsereg szervezése [Hogyan, kikből áll?]. Horthy rövidesen függetlenítette magát a szegedi kormánytól [Hogyan, ez mit jelent, mi történt?], székhelyét áttetette a román megszállástól mentes Dunántúlra. Itt a közigazgatás gyengeségét kihasználva tiszti szabadcsapatok szerveződtek [Kikből, van közük Horthyhoz vagy a Nemzeti Hadsereghez?], amelyek terror [Ez mit jelent? Ma robbantásos merényleteket értenek ez alatt.] alatt tartották a lakosságot. A tanácsállam oldalán szerepet vállaló, vagy csak azzal gyanúsított embereket nyilvánosan megkínozták, sokakat legyilkoltak. Az ország népe [Előbb még a Dunántúltól volt szó? Most akkor országos a terror vagy nem?] a háborús szenvedések és a vörösterror után megismerte a fehérterror borzalmait is.” Látható, hogy a szöveg nem magyaráz, nem definiálja az általa használt fogalmakat és az állítások közötti logikai viszonyokat. A szöveg folytatódik Horthy kormányzóvá választásával, amit a szöveg szintén nem magyaráz, a rendszer jellegéhez pedig csak annyit fűz, hogy „Helyreállt a parlamentarizmus, de a politikai életben a baloldal, sőt az oktobristák sem juthattak jelentős szerephez – ezt elsősorban a választójog többszöri, erős korlátozása biztosította.”[3] Ez a korlátozás szintén nincsen magyarázva, kifejtve. Ugyanakkor a kiegészítő források beszédesek, például egy önarckép Horthyról, amelyet ő maga festett és hátterében Ferenc József képe látható. Az ehhez tartozó kérdés is irányító jellegű: mit sugall a kép tartalma és beállítása?[4] Ezután következik Teleki első kormányának bemutatása, amelyben természetesen helyet kap a Numerus Clausus és a korabeli antiszemitizmus,[5] de definíciót nem kap, pedig indokolt lenne. Milyen is volt ez? Társadalmi vagy politikai, faji vagy vallási diszkrimináció? A leckéhez csatolt források valóban kiválóak, sokoldalúak és bőségesen állnak rendelkezésre, de a főszövegben hiányzó kérdéseket nem vetik fel, a magyarázatokat nem adják meg. A következő lecke a trianoni diktátumról és következményeiről szól. Ez nemcsak a kötet legjobb leckéje, de a többi középiskolai tankönyvvel egybevetve is a legjobb: alaposan körüljárja a források segítségével a gazdasági, etnikai és politikai hatásokat is.

Ezután jön a Bethlen István-féle gazdasági-politikai konszolidáció, amelyben a más tankönyvekben is szereplő „szabvány” elemek szerepelnek, mint például a kölcsönök, pengő, Bethlen–Peyer-paktum (meglepő, hogy a legtöbb történelem tankönyv nem írja Peyer keresztnevét, így ez sem) etc. Itt kap helyet az a megállapítás is, hogy a rendszer eljárt a szélsőségekkel szemben, de a kommunistákkal szemben „sokkal keményebben”.[6] Érdemes lett volna például ezt is részletezni, illetve okait magyarázni. A következő lecke a korabeli társadalmat és az életmódot mutatja be. Nagy hiányossága, hogy a középosztály leírásakor nem hozza azt a politikai stabilitással összefüggésbe, ugyanakkor egy fontos, de magyarázat nélküli mondatot „lebegtet” meg a kérdésben: „Az államhatalom fokozott mértékben kívánt e társadalmi csoportra [úri középosztály] támaszkodni, azonban a dualizmus korához képest helyzete bizonytalanabbá vált.”[7] Az iskoláztatás és kultúra kapcsán a források Nézőpontok rovatába természetesen bekerültek a népi írók, de a népi-urbánus vita igazából nem jelenik meg. Talán arról is érdemes lett volna szólni, hogy a mai napig gyakran mintaként hivatkozott Klebelsbergi oktatás alapvetően elitista szemléletű volt szemben a mai tömegoktatással, ezáltal sok mindenben teljesen eltér a mai szemlélettől. 

A nagy gazdasági válság hatásairól szóló lecke főszövege a társadalmi feszültségek kapcsán leírja például a Matuska Szilveszter-féle robbantást, és azt, hogy két kommunistát kivégeztek, de azt az érdekes tényt már nem említi, hogy mivel Matuska pár hónap híján nem volt nagykorú, így őt fegyház büntetésre ítélték az osztrák büntetőjogi törvények értelmében. Gömbös Gyula miniszterelnöksége kapcsán a főszöveg nem említi vegyes megítélését, ugyanakkor ez esetben a források Nézőpontok része jól kiegészíti a leckét, felveti, hogy Gömbös uralmát vannak, akik fasisztának vagy félfasisztának és vannak, akik a korábbiakhoz hasonló korlátozott demokráciának minősítik.[8] A következő lecke már címében is igen szerencsés, mert nem jobbra sodródásról, hanem törekvésekről és kényszerpályákról beszél az 1930-as évek Magyarországán, habár nem magyarázza azt az állítását, amely szerint „[…] Köztes-Európában a náci Németország befolyása fokozatosan növekedett.”[9] A továbbiakban már nem sok vita van: „Teleki öngyilkosságba menekült.”[10] Az talán kevéssé probléma, hogy fel sem merül a gyilkosság lehetősége, az azonban nagyobb gond, hogy e megfogalmazás egyfajta „megváltásként” (nem biblikus értelemben) értelmezi Teleki öngyilkosságát, aki katolikus volt! Kassa bombázásánál felmerül a körülmények tisztázatlansága, de a szöveg nem magyarázza meg, hogy mi is a probléma a körülményekkel.[11] A Horthy-féle kiugrás kapcsán a szöveg alapállítása, hogy azt rosszul szervezték meg, és ezt részletesen taglalja is.[12] A Nézőpontok rovat forrásai szintén a kiugrással foglalkoznak – azt mérlegelik, lehetett volna-e sikeres a kiugrás –, mivel egyértelműen annak elhibázottságát teszi felelőssé a szöveg a nyilas „rémuralom”[13] kialakulásáért.[14] Viszont a szöveg nem is említi, hogy Horthy kényszer hatására hivatalosan is kinevezte Szálasit. A Horthy-korszak tárgyalását a nyilas uralom katasztrofális következményei,[15] emberi és anyagi veszteségei zárják le.

Ez a tankönyv az egyik leginkább egyedi munka a többi között, [16] forrásai és a hozzájuk kapcsolódó kérdések valóban változatosak, sok lehetőséget adnak az érettségire való órai felkészülésre. Ugyanakkor a leckék felépítése, illetve a főszövegek nem térnek el igazán a többi, még a 2005-ben bevezetett új érettségi előtt készült tankönyvek leckéitől, problémákat, kérdéseket nem vetnek fel és nem is magyaráznak, így nem mutatnak példát a diáknak az ok-magyarázó tevékenységre, és nem is készítenek fel rá. Tehát, összességében véve  a főszöveg szemlélete és minősége meglehetősen tradicionális. Ugyanakkor e kötet mégis komoly lehetőségeket rejt magában: érdemes lenne egyszer egy olyan tankönyv megírásán elgondolkodni, amelyben nincsenek szétválasztva a főszövegek és a források, hanem a kötet feladva ezt a koncepciót, a források rendjében halad, azokat magyarázza, azoknak tesz fel kérdéseket és azok köré, mögé rajzolja meg a hátteret, azaz maga a tankönyvi szöveg is probléma- és forrásközpontú.[17]    

[*] Száray Miklós és Kaposi József: Történelem IV. középiskolák, 12. évfolyam. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó. 2012. 1. kiadás. Lektorálta: Romsics Ignác. (E kötethez sokban hasonlít a Horthy-korszakra vonatkozó tartalmát tekintve: Száray Miklós: Történelem 11. A négyosztályos gimnáziumok és a szakközépiskolák számára. Bp., OFI, 2015. Lektorálta: Tőkéczki László, Czeglédi Sándor.) 

[1] Száray Miklós és Kaposi József: Történelem IV. középiskolák, 12. évfolyam. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó. 2014. 5. (Előszó)

[2] Uo. 34.

[3] Uo.

[4] Uo. 39.

[5] Uo. 35.

[6] Uo. 87.

[7] Uo. 92.

[8] Uo. 103.

[9] Uo. 104.

[10] Uo. 132.

[11] Uo. 138.

[12] Uo. 143.

[13] Uo. 143. Vannak tankönyvi szövegek, amelyek uralomnak, és vannak, amelyek rémuralomnak aposztrofálják.

[14] Uo. 148.

[15] Érdekes, hogy a szöveg általánosságban úgy fogalmaz, hogy „Magyarország a nyilas hatalom alatt a háború utolsó pillanatáig harcolt a nácik oldalán.” (Uo. 143.) Nyilván, ez Magyarország egészére nem igaz.

[16] Pl. Salamon Konrád: Történelem IV. a középiskolák számára. Nemzeti Tankönyvkiadó.

[17] Az angolszász close reading eljárásban ez természetes.