Párhuzamos élet- és oktatásrajzok

Klebelsberg Kuno és Ilku Pál

Illik Péter

„Az ember valahogy úgy van megszerkesztve, hogy sóvárog a megértés után.” (Klebelsberg Kuno, 1927)

„Ma a kultúra kenyér – és hatalmi kérdés.” (Uő., 1928)

Milyen volt a Horthy-korszak oktatása és milyen lett az utána következő szocialista korszaké? Sokféleképpen lehet a kérdéshez közelíteni: eredményességi mutatók, intézmények, ideológia, költségráfordítás stb. összevetésével. Mégis, talán a legszemléletesebb az ősi módszer, amelynek első gyakorlója Plutarchos (Khairóneia, 46/48–Khairóneia, 125/127), aki fontos államférfiak, vezetők, hadvezérek, politikusok életrajzait rakta egymás mellé, elemezte párhuzamosan, ezáltal kiváló példát adott a komparatív elemzésre is.

1204546573.jpgKlebelsberg Kuno, a Magyar Királyság vallás- és közoktatásügyi minisztere (1922-1931)

Az alábbiakban a magyar közoktatás két ismert (és jól összehasonlítható) vezetője kerül párhuzamba. Az egyik a mai napig tisztelt Klebelsberg Kuno (Magyarpécska, Arad vármegye, 1875. november 13.–Budapest, 1932. október 12.), aki tíz éven át volt vallás- és közoktatásügyi miniszter és Ilku Pál (Bulcsu, Bereg vármegye, 1912. október 8.–Budapest, 1973. július 13.), aki 1961 és 1973 között volt művelődésügyi miniszter.         Tegyük fel, hogy a két korszak oktatásának jellemzői nagy részben manifesztálódnak, megnyilvánulnak a vezetők személyében, ha másképpen nem, hát jelzik a legfelsőbb vezetés kádertípus igényét. Ennek szellemében, íme, a két portré – a sine ira et studio jegyében – kommentár nélkül.

ilku.jpg
Ilku Pál, a Magyar Népköztársaság művelődésügyi minisztere (1961-1973)

Klebelsberg Kuno
Ilku Pál
Tanulmányok: Klebelsberg Kuno középiskolai tanulmányait Székesfehérvárott, a Ciszterci Szent István Gimnáziumban fejezte be. Ezután jogi tanulmányokat folytatott a budapesti, a müncheni, a berlini egyetemeken és a párizsi Sorbonne-on. 1898-ban a budapesti egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Klebelsberg_Kuno)
Tanulmányok: Ilku Pál elemi és középiskolai tanulmányait falujában, illetve Beregszászon végezte. 1935-ben Pozsonyban szerzett tanítói oklevelet. Magyarországon oktatáspolitikával kezdett foglalkozni, a párton belül előbb a pécsi, majd a budapesti pártiskola funkcionáriusa lett. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ilku_P%C3%A1l)
 
Oktatásszervezés:
1922-ben létrehozta a Magyar Országos Gyűjteményegyetemet és annak tanácsát, amelynek hatókörébe tartozott a Magyar Királyi Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum és Országos Széchényi Könyvtár, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Országos Magyar Iparművészeti Múzeum, Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtára. Külföldön Collegium Hungaricumokat (CH) hozott létre a tudósutánpótlás biztosítására, éppúgy, mint az egyéb külföldi ösztöndíjak rendszerét. A művelt középosztály megteremtése céljából életre hívta a Napkelet című irodalmi folyóiratot 1923-ban. A lap főszerkesztőjének Tormay Cécile-t kérte fel. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Klebelsberg_Kuno)
Oktatásszervezés:
Az 1961.évi 3. törvény alapján az oktatás és nevelés célja: az általános és szakmai ismeretek elsajátítása, a műveltség színvonalának emelése, a marxista-leninista világnézet és a szocialista erkölcsi felfogás megszilárdítása, törvénytisztelő állampolgárok nevelése, akik építik és védik a szocialista hazát. A tankötelezettséget 16 évben határozta meg. A nyolcosztályos általános iskolára épült a gimnázium és a szakközépiskola. 1963 szeptemberében lépett életbe az új általános iskolai tanterv. Az új tanterv alapján szükségessé vált az általános iskolai könyvek teljes cseréje, amelyek az 1980-es évekig voltak forgalomban. Az 1960-as évek végétől megindult a tanyai kollégiumok szervezése.
(http://www.sulinet.hu, Ilku Pál: Az iskolareform alapelveinek érvényesítése. In: Ilku Pál: Korszerű műveltség – Szocialista ember. Bp., 1977. 41–59.)
Díjak, elismerések:
Szeged díszpolgára
Esztergom díszpolgára (1926)
Magyar Corvin-lánc (1930)
Magyar Örökség díj (2001) /posztumusz/
Díjak, elismerések:
1971-ben a moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem díszdoktorrá avatta.
Gyerekkép:
Teljesen elhibázott az az ideál, mely csak abban látja a gyermek kiválóságát, hogy nyugodtan ül meg a maga helyén s amely elítéli a túláradó gyermeki temperamentum élénkségét és természetes vágyát aziránt, hogy a maga csekély örömeit, játékosságát elengedhetetlenül kielégítse. Mert az ilyen gyermekben túlpezseg az életerő, ezek a gyermekek azok, kik az élet nagy vizsgáján be fognak válni és én a magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig, megkövetelek egyet: ne csak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket. (http://mek.oszk.hu/09700/09782/09782.htm#51)
Elő kell segítenünk a szelekció érvényesülését, mert az a nemzet, mely nem képes tehetséges fiainak kifejlődését biztosítani és őket a nekik megfelelő helyre állítani, az a középszerűség kezén elsorvad. Kényelmes optimizmus azt állítani, hogy az igazi tehetség magának úgyis utat tör. A legfinomabb, az üde, derűs tehetségek, a bájos alkotásoknak ezek a játékos hajlamú mesterei törnek le a legkönnyebben. De az erősek közül is hányan lobbannak el elkeseredésük tüzében meddőn, hányan válnak meghasonlásukban romboló tényezővé, kik alkotó munkára lettek volna képesek. És azok a szerencsések is, akik célhoz érnek, mennyi időt kénytelenek igazi hivatásuktól elvonni. Pedig ma már egy-egy tudományszak annyira megduzzadt, hogy egész élet sem elég kimerítésére. Mindezeknek a bajoknak egyik legfőbb ellenszere a kiválasztásnak szervezése. (http://mek.oszk.hu/09700/09782/09782.htm#56)
Gyerekkép:
A gyermek szeretete táplálja [a tanár] türelmét, lelkesedését; a gyermek okos kérdései serkentik tanításra és szüntelen önképzésre; (Ilku Pál: A pedagógus útjának legfőbb sajátossága, hogy sohasem magányos. In: Ilku Pál: Korszerű műveltség – Szocialista ember. Bp., 1977. 132.)
[…] Önök a szocializmusban megújult társadalom neveltjei, szellemi, erkölcsi, politikai, gazdasági eredményeink minket követő, bizalommal és reménységgel várt továbbfejlesztői. (Ilku Pál: Hűség a szocialista hazához. In: Ilku Pál: Korszerű műveltség – Szocialista ember. Bp., 1977. 105.)
Nyitva áll előttetek az út, tovább tanulhattok. Ott vannak köztetek a jövő szakmunkásai, feltalálói, mérnökei, kutatói, akik még jobb gépeket fognak szerkeszteni, a jövő mezőgazdászai, akik még többet fognak termelni a mi szántóföldjeinken; ott vannak köztetek a jövő orvosai, akik a betegeket fogják gyógyítani;[…] minden lehet belőletek, csak képesség és szorgalom kell hozzá. (Ilku Pál: A tudásért mg kell dolgozni. In: Ilku Pál: Korszerű műveltség – Szocialista ember. Bp., 1977. 35.)
 
 
 
 
 
Oktatás és társadalom:
A magyar nemzetnek a nagy összeomlás után becsületén kívül csak kultúrája maradt meg. Éppen ezért az egymást követő kultuszminiszterekre nehezedik mai korban talán a legnagyobb felelősség. Az a felelősség, hogy azt a műveltséget, amelyet egy jobb kortól átvettünk, mai súlyos időkben át tudjuk menteni egy újabb jobb kornak, amelynek eljöveteléről valamennyien meg vagyunk győződve. Őszinte örömmel tölt el és feladatomat lényegesen megkönnyíti az a körülmény, hogy látom, hogy a kultúra nagy kérdései iránt nagy szeretet nyilvánul meg, mert a kultúrának a szeretet melege kell, az egész nemzet szeretetének melege, hogy virulhasson, éppúgy, mint a természetnek a nap melege. (http://mek.oszk.hu/09700/09782/09782.htm#41)
Oktatás és társadalom:
Mi magunk követeljük pedagógusainktól azt, hogy az ifjúságot szocialista közéleti szerepre neveljék. Hiszen a mi társadalmunk nem létezhet és nem fejlődhet az öntudatos emberek nagy tömegének közéletisége nélkül. […] a közéleti tevékenységre, aminek az a lényege, hogy megértve nagy nemzeti céljainkat, mindenki a maga helyén dolgozzon, harcoljon azoknak megvalósításáért […] (Ilku Pál: Neveljük az ifjúságot közéleti szerepre. In: Ilku Pál: Korszerű műveltség – Szocialista ember. Bp., 1977. 109.)
 
 
 
Szemléletváltás:
Minthogy az új idők új szelleme kulturális jelenség, ezért van a közművelődési politikának ma kétszeres jelentősége. Kultúrpolitikával egészen új közszellemet teremteni nem lehet, aki magát efféle illúzióknak adja oda, az erősen túlbecsüli az állami eszközök hatását a szellem birodalmában. De oktalan kultúrpolitikával szembe lehet helyezkedni a kor feltartóztathatatlan uralkodó eszméivel, ami egyértelmű a nemzeti életerő megbénításával. (http://mek.oszk.hu/09700/09782/09782.htm#41)
Szemléletváltás:
Az iskolareform alapelveit […] szorosabbá kell tenni iskoláink kapcsolatát az élettel […] korszerű műveltséget adjunk […] munkánk tervszerűen szolgálja a szocialista világnézet és erkölcs kialakítását. […] alapelvek […] alapján egységes iskolarendszert formálhatunk. (Ilku Pál: Az iskolareform alapelveinek érvényesítése. In: Ilku Pál: Korszerű műveltség – Szocialista ember. Bp., 1977. 41.)
 
Tanárkép:
Középfokú iskoláink derék tanári karának egy része teljesen önhibáján kívül nem bírja és az eddigi rendszer mellett nem is bírhatja teljesen azokat a modern nyelveket, amelyeket az iskolában tanít. Innét van a középiskolai nyelvtanításnak aránylag csekély eredménye. Legelsőrendűbb szükséglet tehát, hogy angol-, francia-, német- és olaszszakos tanárainkat az illető országokban képezzük ki. (http://mek.oszk.hu/09700/09782/09782.htm)
Tanárkép:
A pedagógus útjának legfőbb sajátossága, hogy sohasem magányos; gyerekek csapata, serege rajzik körülötte, s eredményességét az jelzi, hogyan tudják követni, hányan tartanak ki mellette a célig. Ebben is van mit emlegetni, s Önöknek éppenséggel nincs miért szégyenkezniük. (Ilku Pál: A pedagógus útjának legfőbb sajátossága, hogy sohasem magányos. In: Ilku Pál: Korszerű műveltség – Szocialista ember. Bp., 1977. 132.)

 

 

Szólj hozzá!